Első fejezet: A hármas csapat.

 

Naruto Hokage lett és összeházasodott Hinatával. Született két gyermekük, Kyou és Hitomi. Kyou, az idősebbik, külsőre apjára ütött: szőke, szerteágazó haj, kék szem. Divatos ruhákat hordott, a fegyvertartóját mindig a bal lábára helyezte, s amióta tudott írni, naplót írt, akárcsak a húga. Ebbe a naplóba írta le minden bánatát, örömét, már-már hűséges társává vált ez a könyvecske. Szeleburdi és nagyon eleven gyerek volt, sok hülyeséget csinált és minden lánynak udvarolt. Mindig sok kage bunshinnal harcolt, a csapattársaival is tökéletes csapatot alkotott.

A testvérét mindentől óvni akarta, így a kislány sosem tudott rendesen kibontakozni. Hitomi mindig is egy szégyenlős lányka volt, aki tökéletesen hasonlított édesanyjára. Nem szeretett emberek között lenni, sokszor elpirult. Külsőre is hasonlítottak. Ugyanaz a sötét, hosszú haj byakugan szemmel. Hitomi ruházata egy térdig érő, testhez simuló nadrágból, egy szoknyából és egy felsőből állt. A byakugannal harcolt, ám így sem tudott sok technikát, anyukája szokta a szabadidejében edzeni. Mindezek ellenében igazán okos és intelligens egyéniség volt.

 

Sasuke és Sakura másfél évnyi járás után úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Az esküvő után egy évre megszületett a kisfiuk, Sadaoki, majd lányuk Sadako. Sadaokinak fekete haja és smaragdzöld szemei voltak. Általában sötét ruhákat hordott, természetesen az Uchiha címerrel. A falu igen nagyra becsülte őt, elvégre ő fogja tovább vinni a klánja nevét, és már most elterjedt a híre, hogy ő egy tökéletes, erős Uchiha lesz. Öt évesen ébresztette fel a sharinganját, a családját nagyra becsüli, és mindennél jobban tiszteli a szüleit. Amikor az apukája nem ér rá, ő tanítja Sadakot.

 

Sadakonak fekete haja és fekete szemei vannak: piros szoknyáját piros felsővel hordja, kesztyűje, harisnyája és csizmája pedig fekete. Gyakran felháborodik, és épít be valakit a falba. Nyolc évesen ébresztette fel a sharinganját, de ritkán használja, mert nagyon kimeríti. Sasuke minden nap edzi őt is és Sadaokit is. Az édesanyjuk pedig az alapvető gyógyítói jutsukat tanítja nekik, bár Sadaokit ez nem igazán érdekli.

 

Nejinek és TenTennek tartott a legtovább beismerni az érzéseiket, melyeket egymás iránt tápláltak. Igazából a mai napig nem jöttek volna össze, ha Hiashi nagyúr nem kéri meg Nejit, hogy válasszon magának egy feleséget. Neji viszont nem akart házasodni, Hiashi körülbelül két hónapnyi kérlelés után azt mondta, hogyha nem választ, majd keres ő maga egy hozzáillő lányt. De Neji nem akart kényszerházasságot, így bevallotta TenTennek az érzéseit. Nyolc hónap múlva összeházasodtak, rá tizennégy hónapra megszületett egyetlen gyermekük, Akemi.

Akemi a hosszú, barna haját egy copfban fogta fel a fejtetején, két első tincsét azonban szabadon hagyta. Egy kék színű egybe ruhát, valamint egy fekete hosszú nadrágot viselt, a ninjacsizmája pedig barna. Nem mutatta ki soha az érzéseit, és mindenkit lenézett világ életében, csapattársai közül csak Sadaokival jött ki jól, Kyout pedig egy abszolút idiótának tartotta. Akemire nem raktak átkos jelet, mert Bin és Hanabi nem akarták, hogy szenvedjen a keresztlányuk.

 

Kyou, Sadaoki és Akemi egy csapatba került. Ők alkották a hármas csapatot, melyet Konohamaru vezetett, a férfi a csengőkkel mérte fel erejüket, melyben egyedül Sadaoki és Akemi csapatmunkájának köszönhetően nyertek. Konohamaru átengedte őket, és még aznap elhívta őket dangózni. Onnantól minden kemény edzés, vagy küldetés után oda ültek be. Ma is éppen ezen a helyen társalogtak, méghozzá a chunin vizsgáról.

- Figyeljetek! Mindőtöket indítottam a chunin vizsgán. Természetesen nem muszáj jelentkeznetek. Mindenesetre én adok nektek egy jelentkezési lapot. Ha úgy döntötök, hogy indultok, akkor a jelentkezési dokumentumotokat, hétfőn, három órakor adjátok le az akadémia huszonötödik termében - magyarázta a dolgokat Konohamaru.

 

- Hai!

- Na, most akkor jó étvágyat! – Azzal mindnyájan nekiálltak enni. Miután megették és kifizették az ételt, mindenki elindult haza. Sadaoki és Akemi együtt ballagtak, elvégre közel laktak egymáshoz. Nem szóltak egymáshoz, de a körülöttük lévő csendet mégsem érezték kínosnak. Akemi elbúcsúzott Sadaokitól egy „sziá”-val, majd egy utcányival lentebb Sadaoki is betért a házába.

***

Az Uzumaki családnál

 

Kyounak nem kellett sokat mennie, ugyanis a házuk két utcányira volt a dangóstól. Kyou már nem is furcsállta, hogy az apukája még csak akkor vette le a dzsekijét és a cipőjét. Mindig ezt csinálta. Este jött haza, evett, a családdal beszélgetett, majd lefeküdt aludni. Mindig is irigyelte a csapattársait, amiért az ő apukájuk törődik velük. Őt bezzeg sosem tanítgatta Naruto. Mindig csak beszélgettek és annyi volt az apa-fia kapcsolat.

 

- Kyou, te kérsz valamit enni? – kérdezte Hinata szelíden kisfiát.

- Nem, a sensei meghívott minket a dangósba.

- Nagyon ritkán étkezel velünk, bátyus – szólalt meg Hitomi.

- Bocsika – vakargatta meg a tarkóját Kyou.

- Látszik, hogy az én fiam vagy! – tette Kyou fejére a kezét Naruto. – Már csak meg kellene szeretned a ráment.

- Szeretem a ráment, apa, csak nem a kedvencem.

- Ja, hogy telt a napod, drágám? – Fordult a családfő a felesége felé.

- Jól, ma beszélgettem egy kicsit Inóval.

 

- Tényleg! Te nem tudod, min vesztek össze Sai-jal? – kérdezte érdeklődve Naruto, azonban válasz helyett csak egy fejrázást kapott.

 

***

 

A Hyuuga háznál:

 

Akemi amikor hazaért, furcsállva tapasztalta, hogy nincs otthon senki.

„Vajon hol vannak? Hmmm. Az is lehet, hogy Sasuke bácsi rájuk bízott egy küldetést. Habár nem, mert akkor Binék szóltak volna, hogy menjek át hozzájuk. Bár, az is lehet, hogy tovább maradnak a bázison. Na, mindegy! Majd holnap megkérem Sadaokit, hogy segítsen kideríteni.” - gondolta végig a lány. Ezek után leült a tévé elé és megnézett egy horror filmet.

 

***

 

Az Uchiha családnál, Sadaoki szemszögéből:

 

Amint beléptem a házunk ajtaján, levettem a csizmám és a dzsekim. Mikor beléptem a nappaliba, megpillantottam a szüleim, ahogy a kanapén ülnek. Apám átkarolta anyámat, míg anya a fejét apa vállán pihentette. Bár apa volt az ANBU vezetője, mindig szakított időt a családjára. Minden nap korán ért haza, s amikor ideje volt, Neji bácsira bízta az ANBU-t, míg ő hazajött és minket edzett, cserébe apa is nagyon sokszor elengedte hol Nejit, máskor pedig TenTent.

 

- Tadaima! – szólaltam meg végül.

- Okaeri! – mondta apám és anyám egyszerre.

- Sadako hol van?

- A szobájában tanul – felelte anyám. – Tényleg, készítsek valamit?

- Köszönöm, anyám, de nem kell, a sensei megint elvitt minket dangózni – feleltem.

- Hmmm... Indulsz a chuunin vizsgán? – kérdezte apám.

- Igen.

- Akkor holnaptól többet edzünk.

- Rendben, apám. Fáradt vagyok, megyek, lefekszem.

- Rendben. Konbanwa!

 

- Konbanwa! – mondtam én is, azzal bevonultam a szobámba. A szobám fala kék volt, ahogy beértem, rögtön jobb oldalt volt az ágyam. Az ágyam oldalánál pedig egy kisebb szekrény állt. A szekrényen néhány kunai és shuriken volt elhelyezve, a szekrény mellett a ruhásszekrényem foglalt helyet, jobb oldalt egy üres tér volt, a falon pedig az Uchiha címer díszelgett. Az ablakomnál egyébként egy íróasztal volt, melyen pár könyv, tekercs hevert, illetve még volt négy kép is. Egyen anya és apa volt, a másikon én és a húgom, a harmadikon anya, apa, Sadako, illetve én, az utolsón pedig a csapatom. Fogtam magam és ledőltem az ágyra. A chuunin vizsgán gondolkoztam mindaddig, míg el nem nyomott az álom.

 

Második fejezet: Az ötös csapat! 

 

Shikmaru és Temari sok-sok megpróbáltatás után összeházasodtak, de azt is csak úgy sikerült, hogy Gaara és Kankuro megfenyegették Shikamarut, hogyha megbántja Temarit, megölik. Temari átköltözött Konohába, de nagyon sűrűn járt Homokrejtekbe is. Az esküvő után egy évre Temari két lányak adott életet, az idősebbik a Shikarana, míg a fiatalabbik a Natsuko nevet kapta. Shikarana hiperaktív, de kicsit félénk lány volt, a Nara klán technikáját használta, vagyis az árnyéktechnikát. Az apjával és Natsukoval is mindig veszekedett, azonban nem voltak soha olyan fejlett logikai képességei, mint apjának. A haja hosszú és fekete színű, míg a szeme barna színben pompázott. Egy mini szoknyát viselt, ami zöld színű volt, illetve vagy fehér, vagy zöld toppot.

 

Choji feleségül vett egy Chie nevű lányt, aki a Feneketlen Bendő örököse volt, bár már ők ketten vezetik a helyet. Született egy fiuk is, Choeiji. Nagyon falánk fiú volt, kedves és szerethető természettel, sokat segített édesanyjának, amiben csak tudott. Mivel Chie nem volt shinobi, így magától értetődően az Akamichi klán technikáit tanulja.

 

Sai és Ino is összejöttek az évek alatt. Bár nekik azért tartott sokáig, mert Ino egészen Sasukéék esküvőjéig bízott abban, hogy a fiú elhagyja Sakurát. De nem így lett, ezért úgy döntött, elfogadja Sai udvarlását, és kis idő után össze is házasodtak. Gyerekük is született, méghozzá Inode. Inodét szőke hajjal, és fekete szemmel áldotta meg a sors, a ruházata apjáéhoz hasonló volt. Sokszor megviccelte a társait, abban a hitben, hogy Shikarana észreveszi őt. Choeiji volt a legjobb barátja, illetve mindig versenyezett Sadaokival. Igazi vezéregyéniségnek számított.

 

Shikarana, Choeiji és Inode a klánjaik miatt egy csapatba kerültek, melyet Asuma, Kurenai fia, vezetett. A harcokban nagyon jó összhangban dolgoztak, azonban a csapatban nem volt egy logikailag erős genin sem. Ma is, mint minden nap, a Feneketlen Bendőben vacsoráztak. A gyerekek folyamatosan veszekedtek, melyet már a senseijük kezdett unni.

 

- Mondom, hogy fogyóznod kellene! Igaz Shikarana?

- Aha, így nem fogsz bírni futni, Choeiji.

- Le lehetne szállni rólam! Néha annak örülnék, ha Natsuko lenne a csapattársam – mondta a vita ”tárgya”. De meg is bánta, mert Shikarana szomorúan nézett ki az ablakon.

„Vajon mi van veled húgocskám? Mikor látlak újra? Ha találkozunk, esküszöm, hogy felpofozlak, amiért itt hagytál minket...” – gondolta Shikarana.

 

- Srácok! Eldöntöttétek már, hogy indultok-e a vizsgán? – kérdezte mentve a helyzetet Asuma.

- Én részt veszek bármi áron! Már meg is kerestem apának a régi mellényét, hogy abban induljak a vizsgán. – Lett hírtelen jobb kedve a lánynak.

- Sensei! Ön szerint sikerülni fog nekünk? – kérdezte Inode.

- Maga a vizsga nehéz. Más falukból is lesznek résztvevők, főleg azért, mert most mind az öt nemzet együtt rendezi. Az első fordulót Köd és Felhőrejtek, a másodikat Homok és Kőrejtek, a harmadik pedig mi. Sok erős shinobi lesz, bizonyára nagyon erős feladatokkal és ellenségekkel.

- Akkor semmi esélyünk? – kérdezte szomorúan Choeiji.

- Ezt nem mondtam. Mindent bele kell adnotok, skacok. Én bízom bennetek! Bízom az erőtökben! Hiszem, hogy sikerülni fog nektek!

- Akkor mindent beleadunk! – mondta eltökélten Inode.

- Hai!

 

- Nekem most mennem kell, srácok. Holnap találkozunk az edzőpályán. – Nem hagyott ott pénzt, elvégre ismerte már annyira Chojit, hogy tudja, tőlük nem fogadta volna el. Akárhányszor próbálkozott, az adott összeg mindig visszakerült hozzá. Így hát elindult hazafelé.

- Én is megyek, anyám ki lesz akadva, ha sokat kések – mondta Shikarana, majd ő is távozni készült, azonban Inode felpattant.

- Hazakísérlek.

- Köszönöm. Akkor, szia, Choeiji!

- Szia, haver!

- Sziasztok! Jun! Innen is elpakolhatsz! – szólt egy szolgálónak Choeiji.

- Hai! – válaszolt a nő, azonban ezt a fiú már nem hallotta, ugyanis felszaladt az emeletre, ahol ő és a szülei laktak. Fent elvégezte a fürdőszobai dolgait, majd három chipses zacskó kíséretében bevonult a szobájába tévézni.

 

- Shikarana! Te tényleg indulni akarsz? Nem félsz?

- Én sosem félek, Inode. Tudod, nem csak az én húgocskám a Kazekage unokahúga! Ugyanúgy én is! Nem fog bennem csalódni! Bebizonyítom, hogy én is vagyok olyan jó, mint Natsuko!

- Hai! Akkar együtt bizonyítsuk be!

- Köszönöm, Inode? – mondta a lány, majd megölelte a fiút.  – Ahogy azt is, hogy hazakísértél. Szia!

- Szia, Shikarana! – A fiú ez után irányt váltott, hogy hazamenjen immár ő is.

 

***

 

A Nara birtokon:

 

Miután Shikarana hazaért, megpillantotta édesapját a kanapén aludni, a nagymamáját és az édesanyját, ahogyan régi képekről beszélgettek. A nagyapja pedig, hát, szintén aludt, annyi különbséggel, hogy ő evés közben kezdte el számolni a bárányokat. Elég rossz kedve volt, így nem szándékozott sokáig fent lenni, ám ismervén a család másik két női tagját, reggel azzal fog indulni a nap, hogy vele veszekszenek. Együttes erővel. Olyankor nagyon ijesztőnek találta az őseit, így hát elindult Temariék felé.

 

- Megjöttél? – kérdezte az édesanyja.

- Igen.

- És hogy telt a napod? Edzettél? Mondtad a senseijednek, hogy indulni akarsz? – özönlöttek a kérdések a nagymamájától.

- Jól telt. Igen edzettem, de nagyon elfáradtam. És igen, mondtam. Most viszont lefekszem aludni, mert elfáradtam.

- Jól van, menj csak!

- Hai, hai… – mondta a ”kislány”, majd felment az emeleten lévő szobájába. Ahogy belépett, megpillanthatta a rózsaszín falakat, smaragdzöld bútorokat, képeket a falon, képeket a szekrényeken, a párnákkal telerakott ágyát, a fésülködő asztalát, melyen hajgumik, csatok, hajráfok és egyéb más szükséges dolgok foglaltak helyet. Shikarana kinyitotta a szekrényét, majd kivett egy pizsamát, és kilépett a szobájából, át a fürdőszobába.

 

***

 

A Yamanaka házban:

 

Mikor Inode belépett a házba, fülsiketítő kiabálást hallott. Az anyukája és az apukája veszekedett, ami már lassan három napja tartott. A vita egyébként azzal kezdődött, hogy kiderült, Sai a legutóbbi alkalommal nem feleségét, hanem egy kukát rajzolt le. Ezen Ino felkapta a vizet, és folyamatosan a férje szemére vetette, hogy Sai számára még egy kuka is szebb, mint ő. Ezen összevesztek, és a vita az óta is tartott. Inode már eléggé unta ezt, ezért hangosan csapta be maga mögött az ajtót, hogy felhívja magára a figyelmet. A várt hatás nem maradt el, mind a két szülője felé fordult.

 

- Yamanaka Inode! Mégis mi a fenéért van óra a karodon? Este tíz után állítasz haza! – vonta kérdőre fiát Ino.

- Jobb lenne, ha még ilyenkor sem jönnék haza?  – kérdezte a fiú.

- Ne szemtelenkedj, gyermekem!

- Csoda, hogy észrevettél! Folyton csak apával veszekszel! Napok óta rám se nézel! Azt se vennéd észre, ha egy küldetésen meghalnék! – akadt ki a fiú, mert már kezdte unni, hogy napok óta a kiabálást hallgatja. Fél perc múlva azonban Ino felpofozta Inodét, ő pedig erre felrohant a szobájába.

- Ez is a te hibád, Sai!

- Miért is?

- Mert te nevelted ilyen neveletlennek!

- Persze, már minden az én hibám! Nézz már tükörbe! – morogta Sai.

- Már megint azt mondod, hogy csúnya vagyok! Akkor neked mégis, ki a szép? Ha? Tudni akarom annak a cafkának a nevét, aki megváltoztatott! Most azonnal!

 

- Már megint rémeket látsz. Na, én elmentem. – Azzal kilépett a férfi a házból, majd tárcsázta Sasuke számát. Úgy érezte, hogy valakivel beszélnie kell, és ki más lenne erre jobb választás? Elvégre Sasukénak is elég nehéz lehet Sakurával. Párszor már ők is veszekedtek, és akkor Sasukénak is nehéz volt kibékítenie a lányt. Főleg azért, mert a vitákba Sakura szerette az ökleit is használni, így hát Sasukéval megbeszélte, hogy találkoznak a parkban tíz perc múlva.

 

 

Harmadik fejezet: A tizenkettes csapat.

Shino elvett egy Nina nevű lányt. Született egy kisfiúk is, akit Sounak neveztek el. Sou nem mutatta arcát, elvégre apja szokásait követve öltözködött. Ugyanolyan volt a ruházata, annyi különbséggel, hogy a pulcsija nem zöld, hanem sötétkék. Az ő testében is megtalálhatóak voltak a kikaichu bogarak, ám mindezen képességek mellett még az édesanyjától megtanulta a vallatás képességét is. Bár, ezen „erejét” nem szokta használni. Sou szabálybetartó, szorgalmas és intelligens. Mindent elsőre megért, azonban róla is gyakran megfeledkeznek, mivel hallgatag fiú volt.

Kiba pedig Karuit vette feleségül. Nekik egy lányuk született, Chiasa. Chiasa két kisebb termetű ninja kutyával harcolt, Akitával és Aidával. Chiasa barna hajú és aranybarna szemű gyerek, az arcán látható volt az Inuzuka klán jele. Fekete testnadrágot, combközepéig érő fekete szoknyát és egy fekete toppot viselt. Mindig mosolygott, és segített mindenkin. Legjobb barátnője Shikarana.

A történetben megismerkedhetünk egy idegen családdal is. Ők az Ajibana család. A családfőt Irubának, feleségét pedig Manaminak hívták, volt egy fiuk is, Kadoma. Kadoma mindig mindenkit lenézett, és semmibe vett, nem érdekelte a csapatmunka sem. Egyetlen barátja Sou.

Sou, Chiasa, Kadomi és Shino, a senseijük alkották a tizenkettes csapatot. Rájuk nem volt jellemző, hogy beültek valahova enni, vagy közös programot rendeztek volna. Na, jó, vagy edzés címén néha az erdőbe mentek túrázni, de semmi több. Akkor is éppen egy ilyen programot rendezett nekik Shino. Sou mindenkivel tudott csapatot alkotni, de Kadoma és Chiasa valahogy nem. Nem kedvelték egymást, és nem tudtak egymásra csapatársként tekinteni. Ekkor is éppen egy tábortűz mellett veszekedtek.

- Fejezzétek már be! Apa nem azért hozott ki minket az erdőbe, hogy folyton veszekedjetek! Azt edzésen kívül is meg tudjátok tenni! – oktatta ki társait Sou.
- Jó.

- Visszajöttem! – szólalt meg hirtelen Shino.
- Sensei!
- Igen, Chiasa?
- Úgy hallottam, hogy idén nem ön lesz az első forduló vizsgabiztosa. Igaz ez?
- A chunin vizsgára gondolsz? – kérdezte Shino, mire kapott egy apró bólintást. – Most az első fordulót nem mi rendezzük, így egy felhőrejteki ninja fogja tartani. Illetve, mivel a fiam, Sou is indul, meg a saját csapatom, amúgy sem rendezhetném.
- Igen tudom. Anyám volt csapattársa, Samui néni a vizsgabiztos.
- Ch. Akkor te biztos továbbjutsz. A kis kutyalánnyal kivételezni fognak – szemtelenkedett Kadomi, mire az egyik ninjakutya beleharapott. – A ro… – akart káromkodni, azonban Shino befogta a száját.
- Nem káromkodunk! Nem emlékszel? Ez volt a kétszáztizennegyedik szabályom – mondta Shino.
- Megkaptad! – nyújtotta ki nyelvét Chiasa.

- Chiasa! Megmondanád, mi is volt a kétszázkilencvenkilencedik szabályom?
- Nem tudom.
- Én tudom! Az, hogy nem gúnyoljuk ki a csapattársaink!
- Így van! Ügyes vagy, Sou! – dicsérte meg fiát Shino.
- Tőled tanultam!

- Na, jól van, úgy látom már jó a hal, együnk! – szólalt meg végül Shino.
- Hai! – Azzal nekifogtak a halak elfogyasztásának. Kis idő múlva azonban Sou szólalt meg.
- Apa!
- Hmmm?
- A chuunin vizsga nehéz lesz?
- Kicsit. De sikerülni fog nektek, én is bejutottam a harmadik fordulóig, nektek is menni fog. Mert ti vagytok az én tanítványaim.

- Sensei! Nem kell mindent megmagyaráznia! – akadékoskodott Chiasa, mire két ninjakutyája ugatva jelezték gazdájuk igazát.
- Most az egyszer igazat adok Chiasának – mondta Kadomi. Elbeszélgettek még egy jó darabig, majd mind a hatan lefeküdtek aludni a hálózsákjukba. Másnap korán keltek, és indultak haza. Shino út közben sokat mesélt nekik különleges jutsukról, még Kadomi és Chiasa is elcsevegtek egy kicsit. A faluban azonban szétváltak, és mindenki hazament.

***

Az Aburame háznál:

- Hazajöttünk! – kiáltotta beérve a házba Shino.
- Sziasztok! Készítettem reggelit, gyertek! De előtte húzzátok le a cipőiteket! Ne kelljen minden nap ezt elmondani! – fogadta őket Nina. 
- Hai, hai... – motyogta egyszerre a két hímnemű, és teljesítették a nő parancsát. Beérve az étkezőbe ismét beszélgetni kezdtek.
- Na, és milyen volt az edzés? – kérdezte Nina fiához fordulva.
- Nos, hát Chiasa és Kadomi szinte végig veszekedett. Beszélgettünk a chunin vizsgáról, apa volt csapattársairól és még pár dologról. Hahhh... Túl sokat beszéltem!
- Haha, fiam te sosem változol!

***

Az Inuzuka háznál:

-Tadaima! – köszönt hazaérkezésekor az ifjú Inuzuka, s ismervén édesanyját, rögtön levette a csizmáját. Látván, hogy a barna színben pompázó nappaliban és étkezőben nincs senki, immár hangosabban mondta a ”hazaértem” szót. Válasz azonban nem érkezett, így rászánta magát, és két kutyáját elküldte körbenézni. Ő maga meg az udvarra ment, nem kint gyakorolnak-e, de nem. Hírtelen Akita hangja csapta meg a fülét. Az ugatása szokatlanul mély és hangos volt, innen már tudta, hogy valami baj történt.

Amilyen gyorsan csak tudott, beszaladt a házba, fel az emeletre, nem törődvén a cipőjével. Amikor belépet szülei szobájába, édesanyját eszméletlenül találta a földön. Megnézte a pulzusát, ám ekkor fedezte fel, hogy a mellkasa vérzik. Nem tudta, mit csináljon, ezért nagyon megijedt. Nem tudta elképzelni, hogy ki bánthatta az anyukáját. Hirtelen meghallotta apja hangját:
- Megjöttem!
- Apa! Apa, gyere, segíts! Apa! – ordítozott a lány.

***

Az Ajibana háznál:

Kadomi már vagy fél órája ücsörgött a teljesen sötétszínben pompázó szobájában. Szülei megint csak nem foglalkoztak vele, igazából nem volt jó a viszonyuk. Sosem volt hozzá egy kedves szavuk sem, és még a születésnapját is rendszeresen elfelejtették. A rokonságából egyedül a nagynénje és annak férje törődött vele, néha edzették is. Mondhatni, hogy Kadomi jobban tekintette őket szüleinek, mint a vérszerintieket. Soha senkinek nem mondta, de ő valójában vágyott a szeretetre, egyedüli álma az volt, hogy egy normális családja lehessen majd egy kedves feleséggel, akit mindennél jobban szeret, és aki viszont szereti. Lenne két gyerekük, mind a kettő fiú, s shinobi rangja magas lenne.

De volt egy célja is, melyet az álma elé helyezett: elpusztítani Nara Natsukot. Ő ezért küzdött napról napra, hogy egyszer teljesíthesse célját. Ám erről senki sem tudott.

***

Kiba feleségével a karjában rohant be Sakura rendelőjébe, őt követve lánya, ugyanis a három kutyát nem engedték be a kórházba. A rendelőben azonban csak Ino és Sai volt, akik éppen veszekedtek. Illetve a Sakura székében ülő Sasuke.
- Hol van Sakura? – kérdezte kertelés nélkül Kiba, mire mind a hárman rászegték tekintetüket.

- Jézusom! Vele meg mi történt? – kérdezte Ino.
- Így találtunk rá otthon.
- Tedd le ide! – mutatott egy vizsgálóágyra Ino. Miután Kiba teljesítette kérését, elkezdte vizsgálni a chakrájával az ájult nőt. – Volt mostanában valami súlyos sérülése?
- Igen. Egy küldetésen szerzett valahol ott egy mély sebet. Akkor Sakura látta el.
- Hmmm. A seb felszakadt, és van egy kis belső vérzése is. Azonnal meg kell műtenünk! – mondta a lány, majd behívott egy nővért. – Azonnal készítsd elő a műtőt! Illetve Sakura amint végzett a kislány megműtésével, küldd be segíteni!

- Hai! – Kis idő múlva a műtét kezdetét is vette. Kiba, Chiasa, Sasuke és Sai Sakura rendelőjében várakoztak, hamarosan Sakura is végzett, majd mikor belépett, furcsállta az ily nagy társaságot. 
- Hát ti?
- Sakura segítened kell Inonak! Karuit műti! – hadarta Kiba.
- Most öltöztem át! – csapott fejére Sakura, majd sietett újra steril ruhát felvenni, hogy segíthessen a műtétben. Bő egy óra alatt stabilizálták Karui állapotát, melynek nagyon örült a nő családja. Ino ekkor jött rá, hogy milyen fontos is a család, és talán hinnie kellene Sainak. A kukás sztorit pedig megbocsájtani. Így amint meglátta Sait, a férfi karjaiba ugrott.

Sakura épphogy átöltözött, amikor jött egy újabb nővér:
- Sakura-san, újabb műtét vár önre!
- Már megint? Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek! - Majd a nő dühöngve ment be újra az öltözőbe.

Oldal: Naruto-saját történet-sorozat-Az új generáció! 1-5.rész
Mindenamianime-Naruto - © 2008 - 2024 - mindenamianime-naruto.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat