Mindenamianime-Naruto

Ezen az oldalon saját, és mások által írt történeteket olvashattok. Főleg Narutos írások, de lesz diabolikos és még sok más is. :)

Ne-neji-san… – rebegte Hinata. Neji megfékezte lábait, megfordulásra ösztönözte őket, és a lány szemeibe nézett. Sietett, és nem vette jó néven, hogy az unokatestvére, szokás szerint fülig pirulva, feltartotta.

 
– Igen? – sürgette, a „bökd már ki, mit akarsz!" pillantással megtoldva. Hinata még jobban elpirult, és félrenézett.
– Szeretnémhasegítenélakarácsonyiajándékomban – hadarta el. Neji megforgatta a szemét.
– Naruto-kun?
– Ha-hai!- Neji sóhajtott. Legalább egy ajándéka letudva.
__________________________________________________________________
Halkan zengett a zene a szobában. Temari játszott, az egyetlen dalt, amit ismert.
 
Kigurult a dallam a szobából, a folyosón, a papírfalakat figyelembe sem véve.
Shikamaru megfordította a sakktáblát. Valami nem stimmelt a dallal.A zene a fülében ismerős volt, mégis ismeretlen.Lépett, fordított.A dallam most már idegesítette is. Nem elég, hogy az a lány játszotta, aki most náluk szállt meg. (Tartozott eggyel Temarinak, és a legkevesebb az volt, hogy meghívták a karácsonyi szünetre. Átkozta az apját, mert kitalálta, és magát, mert beleegyezett.)Lépett, fordított.Temari elölről kezdte a dalt.A maga oldalára állított egy magasabb rangú bábút. Fordított.Az édes dallam a fülében csengett, de még nem tudta, hogy miért idegesíti.Lépett… de megállt a keze a tábla fordításában.
Rájött.
Tayuya óta egy kicsit elmerült a zenében. Anyja örült újkeletű érdeklődésének, hiszen a zongora volt a lételeme. A zongora, amint most Temari játszott.
D-dúr… Pachelbel… – gondolta, míg futva megtette a tizenöt lépést, ami a szobája és a zongora közt állt. Temari az ajtó tolódására riadtan hagyta abba a játszást.
– Pachelbel: D-dúr kánon – fújta ki magát Shikamaru. – Hiányzik a másik szólam.
– Shikamaru – kezdte a lány fenyegető hangon – Legközelebb, légy oly kedves, ne hozd rám a frászt ilyen apróságokkal. A fiú csak pislogni tudott.
– Egy meccset elvesztettem, azért mert azon gondolkoztam, hogy mi a bajom ezzel a dallal.
– Elvesztettél egy meccset magad ellen. Akkor megnyerted, nem? – kérdezte Temari flegmán.
– Ha tudni akarod, van egy szín, ami „én" vagyok, a másik pedig az ellenfelem – Shikamaru morcosan húzott a zongorához egy másik széket.
– Nem kértem, hogy segíts – dörmögte a lány.
– Nincs kotta.
– Fejből játszom.
– Tudsz valami karácsonyit? – kérdezte Shikamaru valódi érdeklődéssel. Temari arca megrándult.
– Csak ezt az egyet tudom eljátszani. Kiskoromban Yashamaru, a nagybátyám, megtanította, de még kottát olvasni sem tudok.
– Ahhoz képest remekül játszol – Shikamaru csak azután fogta fel, hogy ő tulajdonképp bókolt, miután kicsúszott a száján.
– Arigato – a lány pirulva-mosolyogva kezdte el újra játszani a Pachelbel-kánont. Valamikor a közepén, még mindig zenélve, szólalt meg újra.
– Azért örülnék, ha megtanulnád a másik részét. ___________________________________________________________
Tsunade a szeme sarkából idegesen nézte Jiraya vigyorát.
– Naaa, Tsunade-chan, csak egy pohárkára… Mondtam, hogy én fizetem…
– Jiraya, ha akarsz valamit, inkább BÖKD KI! MOST! – mennydörgött a nő. Shizune az ajtó előtt úgy döntött, jobb lesz, ha később szolgálja fel a teát.
– Van az a kis Hyuuga… Hinata, azt hiszem.
- Igen?
– Szerelmes Narutóba.
– És?
– Össze fog jönni neki.-Tsunade meglepetten nézett fel.
– Lehetetlen.
– Fogadunk? – Jiraya vigyora egyre szélesebb, és egyre zavaróbb lett.
– Te akarsz valamit… – jelentette ki a Hokage gyanakodva.
– Fogadjunk!
– Nem.
– Elhiszed, hogy sikerülni fog Hinatának? – Jiraya szemtelenül közelebb hajolt.
– Nem – Tsunade ismerte a lányt, túl szégyellős volt ahhoz, hogy szerelmet valljon Narutónak.
– Sikerülni fog neki.
– Fogadjunk, hogy nem! – a nő észre sem vette, hogy kicsúszott a száján.
– Áll az alku, egy randiban.
– MI? – Shizune leverte az egyik csészét a tálcáról. Szerencsére, bent nem hallották meg.</p><p>– Karácsony este a határidő. Viszlát! – köszönt a férfi, és távozott az ablakon át.
___________________________________________________________
 
 Karácsony este:
 
Hinata izgulva várta Naruto-kunt. A hídon hideg volt, a kesztyűjét és a sapkáját otthon hagyta. Piros ujjait folyamatosan dörzsölgette, nehogy még jobban kihűljenek.Naruto ámulva lépett a hídra.
– Hinata-chan! Nahát! – kiáltott fel meglepetten.Ma végigjárta a falut. Minden ember, aki kedvelte őt, mutatott valamit, mondott egy titkot – ez volt Hinata ajándéka.
 
Sasuke megmutatta neki, hogy kedvenc virága a fehér őszirózsa, Lee kölcsönadta a kedvenc könyvét, amiben a főhős állítólag nagyon hasonlított rá, Temari Gaara helyett lejátszott egy kisfilmet a homok keletkezéséről (amit ugyan nem értett, de Gaara rajzai elég viccesek voltak, meg hogy rángott a kamera…), Sakura odaadta neki a legfinomabb sütijének (csokoládés kocka) a receptjét, és így tovább…
 
A lényeg az volt, hogy megmutatták, tényleg a barátai.„És ezt az egészet Hinata szervezte" Naruto a gondolattól akaratlan elsírta magát. Nem értette, hogy a lány miért törődik vele ennyit.Gondolkozás nélkül közelebb lépett hozzá, és szeretetét, köszönetét a lehető legegyszerűbb módon hálálta meg: megölelte.Hinata elvörösödött. Egy kicsit szédült, ugyanakkor boldog volt, mert Naruto mosolygott.Naruto zavartan lépett egy picit hátrébb.A lányok, akik eddig egy bokor takarásában szurkoltak, egy emberként átkozták a fiút. Persze, csak magukban.
– Bocsánat, Hinata-chan, de úgy meglepett a dolog.
 
„Jobban is meglephetett volna" morgott magában Sakura.„El lesz szúrva a randim" gondolta Jiraya egy másik bokor mögött rejtőzve, és nagyot nyelt.
Hinata elájult.Naruto sikeresen elkapta.Pár percig értetlenül pislogva tartotta a karjaiban.Utána értőn pislogott.Eszébe jutott a mese.Alszik a királylány, és a hercegnek fel kell ébreszteni. Igaz, Hinata nem volt egy tipikus királylány, de hát ő sem volt éppen herceg.A lányhoz hajolt, egy pillanatig elmerengett a szép ívű ajkai fölött, aztán megcsókolta.
 
Jiraya halkan kattintotta el a polaroid fényképezőt. Jiraya halkan szitkozódott, mert sikerült lefényképeznie a bokor ágát.A lányok halkan ujjongtak, mert végre megtörtént.Hinata lassan felpislogott.
– Naruto-kun…
– Köszönöm, Hinata-chan. Ez volt a legszebb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam – suttogta a fiú, és újra megcsókolta.
Jiraya halkan örvendezett, mert sikerült lefotóznia őket.A lányok halkan sóhajtottak.Temari halkan elosont. ___________________________________________________________A zongora középső pedálja le volt nyomva, hogy halkabb legyen.
 
Igaz, Shikamaru szüleit úgy se verné fel, mert ők elmentek az egyik barátaikhoz ünnepelni, a fiú azonban itthon volt, és mélyen aludt. Le is ellenőrizte, és nagyon aranyosnak találta, ahogy Shikamaru kibontott hajjal, a takarót magáról félig lerúgva, egy szál boxerben szuszogott. Lassan süllyedt-emelkedett a mellkasa, a hasa. Temari képtelen volt megállni, hogy be ne takargassa.
 
Most azonban a zongoránál ült, és puhán játszott a billentyűkkel, ügyesen nyúlva újabb hangokért, közeli fekete és távoli fehér billentyűért…
Belemerült a dallamba, a hangok lágy csengésébe, és észre sem vette, hogy a tolóajtó egyik szárnya lassan kinyílt. Shikamaru halk léptekkel közelített a lányhoz, egy fehér yukatában, szinte a zenével szárnyalva.
Megállt Temari mögött, aki az utolsó ütemeket játszotta, három ujja egy akkordot fogott, aztán a bal keze óvatosan lenyomta a végső hangokat.
Shikamaru csendben, átnyúlva a lány válla felett, letette a kottatartóra elismerése jelét.
Temarinak elakadt a lélegzete. Jobb mutatóujjával lassan megsimította a rózsa szirmait.
– Megengeded? – kérdezte a fiú. Az apró bólintásra előkerített egy széket, és leült a lány mellé.
Újra felszállt a dallam, ezúttal hangosabban, tisztábban, szebben, teljesebben.Shikamaru nem játszott olyan ügyesen, mint Temari, de mégsem hibázott, pedig nem is figyelt igazán. Legalábbis nem vette észre, hogy a dalnak már a közepén járnak, hogy tegnap még nem ment ilyen jól kotta nélkül. Nem is tudta, mire koncentrált, csak elengedte magát, hagyta, hogy az ujjait a dallam vezesse, ne az esze.
Egyszerre már csak a fülében csengett a kánon, és még mindig nem tudta, mit csinál.
Közelebb hajolt Temarihoz, és valahol csak az érezte, hogy az ajkaik összeértek. Hirtelen ismét a tudatába szökkentek a dolgok, de akkor már nem számított.
Képtelen volt felfogni az idő múlását, csak a lányt érezte, és az a csók valahogy minden mást kimosott az agyából. Nem csoda, ha zavartan váltak szét.
– Köszönöm a kánont – mosolygott a lány, aztán felkapva a rózsát ellibbent. – Boldog karácsonyt.Shikamaru még meredten nézett utána pár másodpercig, aztán végigsimított az ajkain, és lassan elmosolyodott.
Ó, még soha nem volt ilyen jó karácsony estéje. ___________________________________________________________
Másnap reggel:
 
Tsunade idegesen meredt az előtte fekvő színes polaroidra.
 
Tsunade idegesen nézett fel az előtte vigyorgó Jirayára.
– Nem.
– Vesztettél, köteles vagy rá..
Kopogtattak.
– Gyere be! – hívta be a nő az ajtónál várakozót. Anko nagy mosollyal viharzott be, de mielőtt akármit is szólhatott volna a Hokage közbevágott.
– Á, Anko, de jó, hogy jössz, már teljesen elfelejtettem a kávénkat…
– De… – pislogott zavartan a nő.
– Jiraya, ha megbocsátasz, mi mennénk is – Tsunade felkapta a kabátját, és Ankót karon ragadva elvonszolta.
 
– Öhm, Hokage-sama, hová sietünk? – kérdezte a nő, miután harmadjára mentek el a kávézó mellett. Tsunade végre megállt.
– Nem randizom vele.
Ankónak kellett pár másodperc, míg leesett, miről van szó.
– De Jiraya tulajdonképpen egész rendes pasi.
– Aki minden másnap a fürdőző lányokat nézi. ÉN ismerem – sóhajtott Tsunade.
– De a házasság minden férfit megszelídít – érvelt Anko.
– Stop. Egyelőre ott tartunk, hogy nem randizom vele.
– De adhatna neki… – a nő végig sem tudta mondani, amikor egy ismerős férfihang közbevágott:
– Tsunade, ha nem akarsz velem vacsorázni, akkor nem erőltetem – Jiraya hirtelen tűnt fel, a falnak támaszkodott, és alig észrevehető volt, hogy szomorú fény csillan a szemében.
– De… – A Hokage megrendülve állt. A férfi megfordult.
– Megyek, lemondom az asztalfoglalást…
 
BUMM.
 
Tsunade ökle olyan nagyot csattant az állkapcsán, hogy hátraesett.
– És engem meg sem kérdezel? – a nő felháborodva térdelt felé, hogy megcsókolja ütésének nyomát. – Na, hol van az az étterem? – suttogta a férfi ajkaiba, aztán megcsókolta. (Ankót közben Genma elrángatta valami hülye ürüggyel, hogy az ANBUknak karácsonyi ünnepséget rendeznek…)
– Két saroknyira… – suttogta Jiraya, amikor szétváltak. Ő vigyorogva, Tsunade kicsit durcásan, és pirulva állt fel, hogy elinduljanak az első randevújukra…

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 16
Tegnapi: 58
Heti: 109
Havi: 626
Össz.: 39 449

Látogatottság növelés
Oldal: NaruHina, TsunaJira, ShikaTema-Ajándék Naruto-kunnak
Mindenamianime-Naruto - © 2008 - 2024 - mindenamianime-naruto.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »