Konoha faluja megint chunin vizsgának adott otthont, ami nem olyan volt mint az előző évekhez képest. Látszott a szervezésen, hogy valami nem olyan, mint régen, de sokan nem tudták pontosan, hogy mi is az. Egy Homokfaluból érkezett fiatal jounin viszont nagyon jól tudta, hogy mi is az. Az idén nem volt a szervezők között Konoha egyik legintelligensebb jouninja, aki csavaros eszével mindig megtalálta, mindenhez a legoptimálisabb megoldást, ha az elsőnek bonyolultnak is tűnt, a vizsga során semmi sem romlott el, Murphy törvénynek ellent mondva. Sabaku no Temari a Levélfalu ninjaelőkészítő akadémiája egyik ablakából figyelte a betóduló tizenéves ninjákat. Milyen régen is volt, mikor az ő először nekiment ennek a vizsgának. Egyedüli lányként bejutott a végső körbe, ahol bár vesztett, mégis tovább engedték, mivel olyan bölcs ellenfelet kapott, aki bebizonyította, hogy milyen képességei is vannak, egy lépés kellett volna, hogy eltiporja ellenfelét, mire ő egyszerűen feladta. Temari, ekkor nem mondta ki, de sokat tanult a fiútól, aki némileg fiatalabb volt tőle, és hozzá képest gyengébb is: tisztelni kell az ellenfelet, és nem szabad lenézni, ha ő mindent belead, mert a leggyengébb ellenfél is visszaüthet.

Elég agresszív jellemnek mutatta magát, hogy ne tartsák gyengének. Gyűlölte a harcokat, de nem tehetett mást, ezt követelte meg tőle a nemzete, és származása, hogy harcoljon sajátjaiért, és pénzért akár öljön is. Mióta jóban voltak Konohával, inkább csak, akkor harcolt teljes elkötelezettséggel, ha valaki nagyon fontost kellett megvédenie. Általában csak két fivére tartozott ebbe a kategóriába, másért nem áldozta volna fel az életét. Külsejét tekintvem arányosan karcsú testalkatú volt, persze megfelelően telt, ahol kell. Szőke haja, nem volt valami hosszú, és azt is négy kicsinyke copfba fogta fel, amivel kevesebb komolyságot néztek ki belőle, mint ami ténylegesen van benne. Arca mindig határozott volt, mint aki nem ismeri a viccet. A férfiak számára megközelíthetetlennek számított, hiszen többszöri csalódások után, nem bízott meg a másik nemben, akik általa akartak a sunai tanácsba bejutni. Ez kezdetben bosszantotta, de most már nem érdekli, hiszen még fiatal, és testvérei bőven kielégítik a család fogalmát nála.

Ahogy nézte a lurkókat, akik vonultak az épületbe, eszébe jutott, mikor ő jött először ide. A gyomrában kellemetlen érzések keringettek, hiszen apja háborút készült kirobbantani az ő segítségükkel Konoha ellen. Ez volt az ő első A szintű küldetése, amit sikeresen el is buktak, sőt még a falujuk is nagyobb szegénységbe süllyedt. Egyedüli jó dolog volt, hogy fiatalabbik öccse végre megtanulta őket értékelni, és bocsánatot kért tőlük, a sok szenvedésért, amibe a politika miatt okozott nekik gyermekkorukban.

Az elmélkedésből egy kétségbeesett hang ébresztette fel, aki arról értesítette őket, hogy a vizsgalapok nem érkeztek meg időben. Na nesze neked, arra a Shihora ennyit se lehet rábízni. Nem értette Tsunadét, hogy miért karolta fel így ennyire azt a lányt. Na jó, lehet, hogy okos, és ért a kódfejtéshez, de itt most nincs olyan bonyolult feladata, csupán egy feladatsort kellett volna lemásoltatnia. Bocsásson meg a világ, hogy ez egy könyvtárosnak kemény feladat. Újra hallotta kinyílni az ajtó, és a belépő tömény virágillatú parfümből rögtön tudta, hogy ki az: Yamanaka Ino, aki idén az írásbelit fogja vezetni. Hallotta a szervezőtársaktól, hogy Ino és a klánja nagyon jó az elmejutsukban, a vallatásban, és az irányításban. Megint felrémlett neki a kép, mikor a szőke lány valamikori legjobb barátnője ellen harcolt, és szállta meg az elméjét. Bár most kételkedett benne, hogy tudna, olyan fenyegetően ijesztő lenni, mint Moreno Ibiki, de ki tudja. Attól, hogy őt sehogy sem tudná megrémíteni, attól lehet, tud kegyetlennek mutatkozni.

– Szia Temari – köszönt vidáman az érkező szőke.

– Szervusz Ino, készen állsz? - kérdezte meg rutinból. Furcsa volt számára feltenni a kérdést, hiszen eddig Shikamaru kérdezte ezt, minden felügyelőtől. Ha, azok nem is voltak megfelelően készek, akkor a biztató félmosoly, azzá tette őket.

– A hajdani 10-es csapat legtettrekészebb tagja áll most előtted – mosolygott lelkesen, amitől Temari még jobban kételkedett, hogy a vizsgázni készülő kölykökre ráhozza a frászt.

– A volt csapattársadról, nem tudsz semmit? - kérdezte meg, mintha csak szimplán érdeklődne, és komolyabb jelentősége nem lenne a dolognak.

– Csak nem hiányzik? - vigyorgott Ino, aki lehet, hogy vérbeli szőkének mutatta magát, mégis meg volt a magához való sütnivalója, és az említett csapattárs mellett sok dolgot megtanult. Persze az emberi viselkedésről is sokat tanult szüleitől, hiszen anyja a virágboltot vezette, míg apja a vallató osztag egyik vezető tagja volt, és ő mindkettőnek annyit segített, amennyit tudott, és persze a kórházban is annyit dolgozott, amennyit csak lehetett.

– Hogyan gondolod? - háborodott fel Temari, és egy pillanatra, némi rózsaszín pír is megjelent szép enyhén napbarnított arcán, ami alapjában észrevehetetlen volt annak, aki nem ismerte őt. Azonban Ino már ismerte szervezőtársát, ahogy csapattársát is. Tudta, hogy a fiatal férfi gyengéd érzelmeket táplál a kemény nő iránt. Elmosolyodott, mikor eszébe jutott az a néhány alkalom, mikor Shikamaru megnyílt neki is, és a családjáról beszélt, hogy mennyire utálja, hogy az anyja olyan szigorú. És most tessék, szerelmes egy olyan nőbe, aki egy egész falut félemlít meg egy szúrós pillantásával. Eddig meg volt győződve róla, hogy Temarit nem érdekli Shikamaru, sőt úgy gondolta, hogy le is nézi.

– Nem érdekes – legyintett, és kezdte el ellenőrizni a névsort.

– Olyan furcsa, hogy nincs kivel ordibálnom, és értelmiségi vitákat folytatnom a stratégiákról, hogy szinte unatkozom – szólalt meg néhány perc múlva maga sem értve, hogy miért kezd el magyarázkodni hirtelen, egy rangban alatta álló idegen nőnek.

– Vele tényleg jó veszekedni. A közömbössége, és az érvelési képessége meg tudja szédíteni a női elméket – értett egyet Ino.

– Csak az a ciki a nőknek, hogy utál minket – jegyezte meg Temari, miközben eszébe jutott, mikor megvédte még gyerekként. Hogy állította legyőzötten, hogy egy férfit nem védhet meg egy nőt, és büszkesége még arra is rávitte volna, hogy tovább harcoljon lelke szakadtáig, de Temari akkor is megvédte.

– Nem utálja a nőket, állítólag figyelmes szerető, és felelősségteljes gondolkozású férfi, aki a megfelelő nőt keresi, hogy majd családot alapítson vele – védte meg csapattársát.

– Csak nem beleszerettél? - mosolygott Temari.

– Szeretem ez tény, és már el is mondtam neki, de ő azt mondta, hogy olyan vagyok számára, mint egy húg. Így belegondolva, mielőtt elkezdtük volna az akadémiát, néhányszor játszottunk együtt, mikor a családjaink összegyűltek a nagy Ino-Shika-Chou trióra emlékezve.

– Azok nem ti voltatok? - kérdezte meglepődve a homoki.

– Az apáink voltak az első generáció. Milyen szép lenne, ha a gyermekeink lennének a következőek. Ezért is jó, hogy nem jövök össze Shikamaruval, hiszen akkor összeomlana a trió, és a három klán egysége – pirult el.

– Bőgőmasinát elképzelni apaként, kicsit abszurd. Nincs is igazán türelme a gyerekekhez – jutott eszébe, mikor egyszer meglátogatta őt az egyik általa tartott órán. Éppen egy rosszcsont gyereket szidott, aki nagyon meg is ijedt tőle. Valóban akkor látott igazi indulatot ő is a fiatal tanító arcán. Bár, akkor sem emelte fel a hangját, mégis a gyereken látta, hogy egész a lelkébe gázolt. Valahogy tudott rá hatni, hogy a gyerek magába nézzen.

– Nem tudom, nekem megy, főleg, ahogy Asumoval látom bánni – áradozott.

– Kivel? - kérdezte kissé felháborodottan, amivel teljesen elárulta magát.

– A sensei-jünk tizenhárom éve rá bízta, az akkor még meg nem született gyermeke tanítását. Shikamaru úgy bánik vele, mintha az öccse lenne, sőt néha úgy látom, hogy Asumo apjaként tekint rá – áradozott, de korán sem úgy, mint egy szerelmes csitri, amit Temari nem vett észre. Magában igazat adott, hogy Shikamaru tényleg példás férfi, de zavarta Ino lelkesedése. Agyát, annyira elöntötte az ismeretlen féltékenység, hogy nem is figyelte rendesen szőke társa viselkedését.

– Itt az idő Ino, kezdeni kell – bosszúsan fordult el tőle. Nem értette ezt a dühöz hasonló érzés, mikor szétzúzná azt az egyént, aki felbosszantotta. Most ez az egyén Ino volt, de nem értette, hogy miért, hiszen semmi rosszat nem mondott vagy tett. Fáradtan vonult el abba a kis félreeső irodába, ahol egy éve Shikamaruval csinálták a papírmunkát, és ellenőrizték a vizsgázni kívánók jelentkezési lapját. Társától tudta, hogy ezt a területet elkerülik, úgyhogy itt senki nem fogja zaklatni. Meglepetésére, azonban már foglalt volt a kis helyiség. Temari csodálkozva konstatálta, hogy Shikamaru már ott volt.

– Szia – köszönt az újonnan érkezőnek.

– Szia Bőgőmasina – üdvözölte kissé leszidóan.

– Már megint, mit vétettem ellened, te szadista, elvetemült nőszemély? - nem hagyta magát, hiszen most még csak köszönt, és Temari csak akkor szólította így, ha dühös volt rá, vagy nagyon jókedvében szemétkedni akart vele. Mivel az utóbbi esett nem állt fent, ezért valamit tennie kellett a szőke ellen.

– Még kérded? - akarta rögtön mondani az indokot, de ekkor döbbent rá, hogy nincs is indoka. Hiszen, mióta itt van Konohában, nem is találkoztak.

– Igen, még kérdem – bólintott türelmesen. Nem volt semmi nyoma az arcán, hogy a szokásos közönynek, inkább érdeklődő volt az arckifejezése. Kíváncsi volt, hogy a nőt mi hozhatta ki ennyire a sodrából, hogy ilyen igazságtalanul rajta tölti ki.

– Akkor... - kezdte volna el, de eszébe jutott, hogy Inora dühös, és ha elmondaná az itteni társaságának, biztosan kinevetné.

– Akkor? - állt fel, és állt a fiatal nővel szembe. Temari szinte reszketett, mikor belenézett az értelemet sugárzó barna szemekbe. Nem értette, hogy tud valaki ilyen lenni. Már egyáltalán nem haragudott. - Mi a baj Temari-san? - hozta vissza a valóságba. Temari ismét a barna szemekbe nézett, és jött rá, hogy Shikamaru egy fél fejjel magasabb nála. Mintha vállasabb is lenne, amit eddig nem vett észre. Érezte, ahogy elpirul, és most nem tudott rajta uralkodni.

– Nem érdekes – fordított hátat, és ment volna másik helyet keresni, ahol egyedül lenyugodhat. Hiszen, mára semmi dolga nincs, mindenki a helyén van.

– De igen – kapta el a nő kézfejét, és gyengéden húzta vissza.

– Ino, kicsit felbosszantott, és rajtad akartam levezetni – próbált kibújni a válasz alól, miközben kellemes borzongás járta át a testét, hogy Shikamaru megérintette.

– Tudom, hogy Ino milyen kellemetlen tud lenni, de alapjába véve nem rossz indulatú, na csak akkor, ha Sakurának hívnak, és valamiben versenyeztek – fordította maga felé teljesen összezavarodott nőt. Gyengéden végig simított az arcán, majd felemelte a fejét az állánál fogva, hogy rá figyeljen. - Szóval, mi a baj? - lett sokkal határozottabb a hangja.

– Inoval beszélgettem az előbb, és a téma felzaklatott kicsit. Az előbb még nagyon az indulataim vezettek, nem akartam rád sugározni a dühöm – próbált kihátrálni a társalgásból.

– Már megtörtént, és te vagy olyan igazságos, hogy ha tényleg nincs valakinek valamihez köze, akkor nem kevered bele feleslegesen – világította meg a tényeket.

– Na jó, rólad beszélgettünk – érezte, hogy az arca vörös lesz, és legszívesebben elsüllyedne szégyenében. Shikamaru csak elégedetten mosolygott, és felemelte a fejét.

– Szabad tudni, hogy mik hangzottak el rólam? - eresztette meg tipikus félmosolyát, amivel tudtán kívül nagy hatást gyakorolt Temarira. Neki is nagyon imponált, hogy gyönyörű lányok beszélgetnek róla.

– Nem szabad – fordította el tüntetőleg a fejét.

– Temari – mondta kissé rimánkodva.

– Akkor sem – legszívesebben már menekült volna, de Shikamaru akkora elállta az ajtót, és a nyílászárónak dőlt.

– Valami bajod van velem, és én tisztázni akarom, mivel egy nagyon számomra kedves ember vagy, akit nagyon tisztelek. Ezért kérem megint, hogy mondd el, mi a bajod velem! - lett sokkal határozottabb a hangja.

– Mennyire vagyok kedves? - kapott a témán.

– Ha elmondod, miről beszéltetek rólam, akkor megtudod – alkudozott sikeresen.

– Na jó – sóhajtott nagyot. - Arról, hogy mennyire érett lettél az utóbbi időben. És ez engem zavar, mert akkor már nem vagy az a srác, akinek azt mondom, hogy Bőgőmasina, pedig olyan jó mondani neked. Annyira idegesít, hogy te felnőttél szellemileg, és én nem tudok az a felnőtt nő lenni, aki mással vagyok. Olyan, mintha te nem engednél ténylegesen felnőni – ömlött belőle a szó, mire Shikamaru egyre közelebb lépkedett hozzá.

– A törékeny nő ott van benned, és a gyengédség előjön belőled, mikor annak a közelébe kerülsz, akinek a szívedet adtad, vagyis nekem. Ez így van jól, mivel az én szívem, pedig csak a tiéd – mondta ezeket néhány centiméterre a nő ajkaitól. Temari agyát teljesen elborította a lila köd, és csak azt vette észre, hogy az arca a férfiéhoz közelít. Shikamaru nem mozdult, meghagyta a nőnek a választás lehetőségét, miszerint kész-e felvállalni az érzéseit, vagy még időre van szüksége. Temari is észre vette ezt, és nem értette. Egy pillanatra felmerült benne, hogy mégsem teszi meg, amit meg akar, de a vágy erősebb volt nála, és gyengéden megérintette ajkaival a férfi száját. Shikamaru elégedetten karolta át a derekát, miközben magához vonta szenvedélyesen csókolta.

– Mi ez az érzés? - kérdezte lihegve, mikor szétváltak ajkaik.

– Szerelem – felelte a férfi, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

– És te is érzed? - nézett fel a szemébe.

– Igen, kellemetlen, de azt hiszem szerelmes vagyok beléd – mondta ki számára is meglepően könnyedén. Nem képzelte volna, hogy ilyen jó érzés lesz megszabadulni a nyomasztó tehertől, amit már egy ideje magában hordozott. Mindig, valami érdekes érzés motoszkált benne, mikor a nő szóba került, vagy eszébe jutott. Sokat köszönhetett neki, mindenek előtt az életét, hiszen ha akkor nem menti meg tizenkét évesen, akkor most nem ölelhetnék egymást. Egy társ volt, akivel megértették egymást, és nem kellett semmit feleslegesen magyaráznia, ami igazán kellemetlen volt számára.

– Hogy mondtad? - egyszerűen nem hitt a fülének.

– Kellemetlen, hogy megsüketültél, de akkor elmondom még egyszer – hajolt oda a füléhez, és visszafogva hangját, hogy nehogy meghallják netalán, és elismételte: - Szerelmes vagyok beléd Temari. Szeretek benned mindent, az illatod, a stílusod és ezt a négy copfot, amitől a külsőd kap egy ártatlan kisugárzást, amilyen a lelked valójában – csókolt bele a nyakába, amitől Temari mélyet sóhajtott.

– Te, nem Shikamaru vagy, ő nem beszél ennyit, főleg nem egy nőt istenítve nem – nyögött fel jólesően.

– Mivel bizonyítsam, hogy valódi vagyok? - kérdezte, miközben a csókokkal a nő arcán haladt végig, majd megcsókolta ismét az ajkain.

– Istenem, olyan jó érzés, de ez akkor is lehetetlenség – borzongott, miután szétváltak ajkaik.

– Ismerd be végre, hogy felnőttem! - kérte, már sokkal jobban hasonlított az eddigi személyiségéhez.

– Nem ismerek be semmit, csak egy Bőgőmasina vagy, akit megríkat az apja leszidása – próbált ellenállni a kísértésnek, mert valami nem volt rendben ezzel. Nara Shikamaru soha nem lenne ilyen bőbeszédű, sem ilyen romantikus. Valami nem stimmel.

– Úgyis bebizonyítom, hogy tévedsz – hajolt oda a nő arcához, és mondta mindezeket pár centire az érzékien kívánatos ajkaktól.

– Ki vagy te, és mit csináltál a kedvenc Bőgőmasinámmal? - nézett a férfi szemében, és ekkor kellett rájönnie, hogy tényleg Shikamaru öleli olyan szorosan, mint még soha senki.

– Majd csak rájössz egyszer, hogy én vagyok az, és már régen nem vagyok az a kölyök, aki elsírta magát előtted – hajolt közelebb hozzá.

– Elhiszem – bólintott, és úgy gondolta, hogy itt az ideje, hogy ő is bevallja az érzéseit, amikben már ő is teljesen biztos volt. Hirtelen azonban madárcsicsergés ütötte meg a fülét, de az istenért itt nincs is ablak, ahol bejöhetne a madarak dala. Mi ez? Talán egy genjutsu? Shikamaru arcát is egyre homályosabban látta. - NEEE – kiáltott, hiszen most akarta elmondani, hogy ő is szereti őt.

– Mi a baj? - hallotta meg ismét a férfi hangját. A hang irányába fordult, és látta, hogy ott fekszik mellette. Szétnézett, és látta, hogy egy hatalmas ágyban fekszenek ők ketten.

– Én is szeretlek – ölelte meg szorosan az éppen felülő férfit. Érezte, hogy valami közéjük ékelődik, valami nagy.

– Jól tudom, de kevésbé hevesen is jó lesz – tolta el kissé magától. Temari végig nézett magán, és látta hatalmas pocakját. Percekbe tellett, mire rájött, hogy csak egy álom volt, amit agya mutatott neki. Lassan esett le neki, hogy már körülbelül egy éve házasok, és várják első közös gyermeküket, aki nagyon aktív lakója pocakjának.

– Olyan furcsa álmom volt – dőlt vissza a párnájára.

– Ez van akkor, ha sok dolgot eszel össze lefekvés előtt. Anyám is figyelmeztetett, hogy hamarosan jobban el fog kezdeni ficánkolni, szóval még az is nehezíti a helyzetet – simogatta meg Temari gömbölyű pocakját.

– Hogy jutottunk el idáig? - kérdezte Temari, akinek furcsa volt ez a rendezett élet, olyan mintha valójában meg sem történt volna az esküvő, mikor hozzáment szerelméhez. Hirtelen minden annak tűnt, egyedül az álma tűnt közelinek, amiről tudta, hogy csak egy hallucináció volt. Egész máshogy jöttek anno össze, bár az is egy chunin vizsga volt, és éppen várták, hogy a lurkók végezzenek az írásbelivel. Ő csókolta meg hülyeségből, arra nem számítva, hogy Shikamaru komolyan veszi a dolgot.

– Gyerekre gondolsz, mert azt nem mutatnám meg, tekintve, hogy fáradt vagyok, és te már, ahhoz nagyon terhes vagy – ölelte magához a vállánál.

– Nem is, arra gondoltam, te perverz – csapta oldalba.

– Temari, mi lenne, ha aludnánk, jó tudom, hogy mindjárt reggel van, de mire mindent elpakoltam utánad éjfél is volt már – érződött rajta, hogy ő is kimerült.

– Csak még egy csókot előtte – kérte halkan, amit persze a férfi tisztán hallott.

– Rendben, te imádni való nőszemély – mosolygott és boldogan tett eleget a parancsnak, és gyengéden csókolta feleségét. Temari azonban vadul kapott az ajkai után, szorosan ölelve húzta magához, és úgy csókolta férjét, ahogy a férfi őt az álomban. Shikamaru is hamarosan felvette a ritmust, és azzal a hévvel folytatta a csókot.

– Valóban felnőttél, én Bőgőmasinám – mosolygott férjére, aki már korán sem volt olyan álmos, mint egy pár perce. Egymás felé fordulva feküdtek, miközben Temari férje arcát, míg Shikamaru a nő hasát simogatta. Hamarosan viszont Shikamarut ismét elnyomta az álom, viszont kedvese nem tudott visszaaludni. - Örülök, hogy álmomban nem mondtam ki az érzéseimet, hanem a valóságban tettem meg. Jó veled Shikamaru – és azóta egyszer sem nevezte kedvesét Bőgőmasinának.

 

Oldal: ShikaTema-Változnak az idők, azaz a bőgőmasinák is felnőnek egyszer
Mindenamianime-Naruto - © 2008 - 2024 - mindenamianime-naruto.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat