Első fejezet: A hármas csapat.

 

Naruto Hokage lett, és összeházasodott Hinatával. Született két gyermekük, Kyou és Hitomi.  Kyou, az idősebbik külsőre az apjára ütött. Szőke, szerteágazó haja, kék szeme volt. Divatos ruhákat hordott, a fegyvertartóját mindig a bal lábára helyezte. Amióta tudott írni, naplót írt akárcsak a húga. Ebbe  a naplóba írta le minden bánatát, örömét, már-már hűséges társává vált ez a könyvecske. Szeleburdi és nagyon eleven gyerek volt. Sok hülyeséget csinált, és minden lánynak udvarolt. Általában kage bunshinnal harcolt, a csapattársaival is tökéletes csapatot alkottak.  A testvérét mindentől óvni akarta, így a kislány sosem tudott rendesen kibontakozni.  Hitomi mindig is egy szégyenlős lány volt, aki tökéletes hasonmása volt édesanyjának. Nem szeretett sok ember között lenni, sokszor elpirult. Külsőre is hasonlítottak. Ugyanaz a sötét hosszú haj, Byakugan szemmel. Hitomi ruházata egy térdig érő testhez simuló nadrágból, egy szoknyából, és egy felsőből állt. A byakugannal harcolt, ám így sem tudott sok technikát. Anyukája szokta a szabadidejében edzeni. Mindezek ellenében igazán okos és intelligens egyéniség volt.

Sasuke és Sakura másfél évnyi járás után úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Az esküvő után egy évre megszületett a kisfiúk, Sadaoki, majd lányuk Sadako. Sadaokinak fekete haja és smaragdzöld szemei voltak. Általában sötét ruhákat hordott, természetesen az Uchiha címerrel. A falu igen nagyra becsülte őt, elvégre ő fogja tovább vinni a klánja nevét, és már most elterjedt a híre, hogy ő egy tökéletes/erős Uchiha lesz. Öt évesen ébresztette fel a saringanját.  A családját nagyra becsüli, és mindennél jobban tiszteli a szüleit. Amikor az apukája nem ér rá ő tanítja Sadakot. Sadakonak fekete haja, és fekete szemei vannak. Piros szoknyát, és piros felsőt hord. Kesztyűje, harisnyája és csizmája pedig fekete. Gyakran felháborodik, és épít be valakit a falba. Nyolc évesen ébresztette fel a sharinganját, de ritkán használja, mert nagyon kimeríti. Sasuke minden nap edzi őt is és Sadaokit is. Az édesanyjuk pedig az alapvető gyógyítói jutsukat tanítja nekik. Bár Sadaokit ez nem igazán érdekli.

Nejinek és TenTennek tartott a legtovább beismerni az érzéseiket, melyet egymás iránt tápláltak. Igazából a mai napig nem jöttek volna össze, ha Hiashi nagyúr nem kéri meg Nejit, hogy válasszon magának egy feleséget. Neji azonban nem akart házasodni, azonban Hiashi olyan két hónapnyi kérlelés után azt mondta hogyha nem választ, majd keres ő maga egy hozzáillő lányt. De Neji nem akart kényszerházasságot, így bevallotta TenTennek az érzéseit. Nyolc hónap múlva összeházasodtak. Rá tizennégy hónapra megszületett egyetlen gyermekük Akemi. Akemi a hosszú barna haját egy cofban fogja fel a fejtetején. Két első tincset azonban szabadon hagyott. Egy kék színű felső és szoknyát (ami egyben van) valamint egy fekete hosszú nadrágot viselt. A ninjacsizmája pedig barna színben pompázott.  Nem ismeri be az érzéseit, és mindenkit lenéz. Csapattársai közzül csak Sadaokival jön ki jól. Kyout pedig egy abszolút idiótának tartja. Akemire nem raktak átkos jelet, mert  Bin és Hanabi nem akarták, hogy szenvedjen a keresztlányuk.

Kyou, Sadaoki és Akemi egy csapatba került. Ők alkották a hármas csapatot, melyet Konohamaru vezetett. Konohamaru a csengőkkel mérte fel erejüket, melyben egyedül Sadaoki és Akemi csapatmunkájának köszönhetően nyertek. Konohamaru átengedte őket, és még aznap elhívta őket dangózni. Onnantól minden kemény edzés, vagy küldetés után oda ültek be. Ma is éppen ezen a helyen társalogtak, méghozzá a chunin vizsgáról.
- Figyeljetek! Mindőtöket indítottam a chunin vizsgán. Természetesen nem muszáj jelentkeznetek. Mindenesetre én adok nektek egy jelentkezőlapot. Ha úgy döntötök, hogy indultok akkor a jelentkező lapotokat hétfőn három órakor adjátok le az akadémia huszonötödik termében. – magyarázta a dolgokat Konohamaru.
- Hai!
- Na most akkor jó étvágyat! – azzal mindnyájan nekiálltak enni.  Miután megették és kifizették az ételt, mindenki elindult haza. Sadaoki és Akemi együtt mentek haza, elvégre közel laktak egymáshoz. Nem szóltak egymáshoz, de a körülöttük lévő csendet mégsem érezték kínosnak.  Először Akemi vált le Sadaokitól egy „szia”-val. Majd egy utcányival lentebb Sadaoki is betért a házába.

Az Uzumaki családnál:
Kyounak nem kellett sokat mennie, ugyanis a házuk két utcányira volt a dangóstól.  Kyou már nem is furcsálta, hogy az apukája még most veszi le a dzsekijét és a cipőjét. Mindig ezt csinálta. Este jött haza, evett, a családdal beszélgetett majd lefeküdt aludni. Mindig is irigyelte a csapattársait, amiért az ő apukájuk törődik velük. Őt bezzeg sosem tanítgatta Naruto. Mindig csak beszélgettek és annyi volt az apa fia kapcsolat. 
- Kyou te kérsz valamit enni? – kérdezte Hinata szelíden kisfiát.
- Nem. A sensei meghívott minket a dangósba. 
- Nagyon ritkán étkezel velünk, bátyus. – szólalt meg Hitomi. 
- Bocsika – vakargatta meg a tarkóját Kyou.
- Látszik, hogy az én fiam vagy! – tette Kyou fejére a kezét Naruto. – Már csak meg kellene szertened a ráment.
- Szeretem a ráment, apa. Csak nem a kedvencem. 
- Ja. Hogy telt a napod drágám? – Fordult a családfő a felesége felé.
- Jól. Ma beszélgettem egy kicsit Inoval. 
- Tényleg! Te nem tudod min vesztek össze Saival? – kérdezte érdeklődéssel a hangjában Naruto. Azonban válasz helyett csak egy fejrázást kapott.

 A Hyuuga háznál:
Akemi mikor hazaért furcsálva tapasztalta, hogy nincs otthon senki. „Vajon hol vannak? Hmm. Az is lehet, hogy Sasuke bácsi rájuk bízott egy küldetést. Habár nem. Akkor Binék szóltak volna, hogy menjek át hozzájuk. Bár az is lehet, hogy tovább maradnak a bázison. Na mindegy. Majd holnap megkérem Sadaokit, hogy segítsen kideríteni.” gondolta végig a lány. Ezek után leül a tévé elé és megnézett egy horror filmet.

Az Uchiha családnál, Sadaoki szemszögéből:

Amint beléptem a házunk ajtaján levettem a csizmám, és a dzsekim. Mikor beléptem a nappaliba megpillantottam a szüleim, ahogy a kanapén ülnek. Apám átkarolta anyám, míg anya a fejét apa vállán pihentette. Bár apa volt az ANBU vezetője, mindig szakított időt a családjára. Minden nap korán ért haza. És amikor ideje volt, Neji bácsira bízta az ANBUT, míg ő hazajött és minket edzett. De apa is nagyon sokszor elengedte hol Nejit, máskor pedig TenTent. 
- Tadaima! – szólaltam meg végül. 
- Okaeri! – mondta apám és anyám egyszerre. 
- Sadako hol van?
- A szobájában tanul. – felelte anyám. – Tényleg készítsek valamit?
- Köszönöm, anyám, de nem kell. A sensei megint elvitt minket a dangósba. – feleltem.
- Hmm. És indulsz a chunin vizsgán? – kérdezte apám.
- Igen. 
- Akkor holnaptól többet edzünk.
- Rendben, apám. Fáradt vagyok. Megyek lefekszem.
- Rendben.  Konabanwa!
- Konabanwa! – mondtam én is, azzal bevonultam a szobámba. A szobám fala kék volt. Ahogy beértem rögtön jobb oldalt volt az ágyam. Az ágyam oldalánál pedig  egy kisebb szekrény. A szekrényen néhány kunai és shuriken volt elhelyezve.  A szekrény mellett a ruhásszekrényem foglalt helyett. Jobb oldalt pedig az egy üres tér volt, a falon pedig az Uchiha címer díszelgett. Az ablakomnál pedig egy íróasztal volt, melyen pár könyv, tekercs volt. Illetve még volt négy kép is. Egyen anya és apa volt. A másikon én és a húgom. A harmadikon anya, apa, Sadako illetve én. Az utolsón pedig a csapatom volt. Fogtam magam és ledőltem az ágyra. A chunin vizsgán gondolkoztam mindaddig, míg el nem nyomott az álom.

 

Második fejezet: Az ötös csapat.

 

Shikmaru és Temari sok-sok megpróbáltatás után összeházasodtak. De azt is csak úgy, hogy Gaara és Kankuro megfenyegették Shikamarut, hogyha megbántja Temarit, MEGÖLIK. Temari átköltözött Konohába, de nagyon sűrűn járt Homokrejtekben is. Az esküvő után egy évre Temari két ikerlánynak adott életet. Az idősebbik a Shikarana, míg a fiatalabbik a Natsuko nevet kapta. Shikarana hiperaktív de kicsit félénk lány volt. A Nara klán technikáját örökölte, vagyis az árnyéktechnikát. Az apjával és Natsukoval is mindig veszekedett. Illetve nem jó logikailag. A haja hosszú és fekete színű, míg a szeme barna színben pompázott. Egy mini szoknyát viselt, ami zöld színű volt. Illetve vagy fehér, vagy zöld toppot.

Choji feleségül vett egy Chie nevű lányt, aki a feneketlen bendő örököse volt. Bár már ők ketten vezetik azt a helyet. Született egy fiuk is, Choeiji. Nagyon falánk fiú volt, kedves és szerethető természettel. Sokat segített édesanyjának, amiben csak tudott. Mivel Chie nem volt shinobi, így értetődően az Akamichi klán technikáit tanulja.

Sai és Ino is összejöttek az évek alatt. Bár nekik azért tartott sokáig, mert Ino egészen Sasukéék esküvőjéig bízott abban, hogy a fiú elhagyja Sakurát. De nem így lett. Ezért már elfogadta Sai udvarlásait, és kis idő után össze is házasodtak. Gyerekük is született, méghozzá Inode. Inode szőke hajjal, és fekete szemmel rendelkezett. A ruházata apjáéhoz hasonló volt. Mindig megviccelte a társait, abban a hitben, hogy Shikarana észreveszi őt. Choeiji volt a legjobb barátja. Illetve mindig versenyezett Sadaokival. Igazi vezéregyéniség volt.

Shikarana, Choeiji és Inode a klánjaik miatt egy csapatba kerültek, melyet Asuma (Kurenai fia) vezetett. Nagyon jó összhangban voltak, csupán a csapatban nem volt egy logikailag erős genin sem. Ma is, mint minden nap a feneketlen bendőben vacsoráztak. A gyerekek folyamatosan veszekedtek, melyet már a senseijük kezdett unni.
- Mondom, hogy fogyóznod kellene. Igaz Shikarana?
- Aha. Így nem fogsz bírni futni, Choeiji.
- Le lehetne szállni rólam. Néha annak örülnék, ha Natsuko lenne a csapattársam. – mondta a vita ”tárgya”. De meg is bánta, mert Shikarana szomorúan nézett ki az ablakon.
(Shikarana gondolatai: Vajon mi van veled húgocskám? Mikor látlak újra? Ha találkozunk, esküszöm, hogy felpofozlak, amiért itt hagytál minket.)
- Srácok! Eldöntöttétek már, hogy indultok a vizsgán? – kérdezte mentve a helyzetet Asuma.
- Én részt veszek bármi áron! Már meg is kerestem apának a régi mellényét, hogy abban vegyek részt a vizsgán. – Lett hírtelen jobb kedve a lánynak.
- Sensei! Ön szerint sikerülni fog nekünk? – kérdezte Inode.
- Maga a vizsga nehéz. Más falukból is rész fognak venni, főleg azért, mert most mind az öt nemzet együtt rendezi. Az első fordulót köd és felhőrejtek. A másodikat homok és kőrejtek. A harmadik pedig mi. Sok erős shinobi lesz, bizonyára nagyon erős feladatokkal és ellenségekkel.
- Akkor semmi esélyünk? – kérdezte szomorúan Choeiji.
- Ezt nem mondtam. Mindent bele kellesz adnotok skacok. Én bízok bennetek. Bízom az erőtökben. Hiszem, hogy sikerülni fog nektek.
- Akkor mindent beleadunk! – mondta eltökélten Inode.
- Hai!
- Nekem most mennem kell srácok. Holnap találkozunk az edzőpályán. – nem hagyott ott pénzt, elvégre ismerte már annyira Chojit, fogad hogy tőlük nem el pénzt. Akárhányszor próbálkozott, az adott összeg mindig visszakerült hozzá. Így hát elindult hazafelé.
- Én is megyek. Anyám ki lesz akadva ha sokat kések. – mondta Shikarana, majd ő is távozni készült. Azonban Indoe felpattant.
- Hazakísérlek.
- Köszönöm. Akkor szia Choeiji!
- Szia, haver!
- Sziasztok! Jun! Innen is elpakolhatsz. – szólt egy szolgálónak Choeiji.
- Hai! – Válaszolt a nő, azonban ezt a fiú már nem hallotta, ugyanis felszaladt az emeletre, ahol ő és a szülei lakott. Fent elvégezte a fürdőszobai dolgait, majd három chips kíséretében bevonult a szobájába tévézni.

-Shikarana! Te tényleg indulni akarsz? Nem félsz?
- Én sosem félek, Inode. Tudod nem csak az én húgocskám a Kazekage unokahúga. Ugyanúgy én is! Nem fog bennem csalódni! Bebizonyítom, hogy én is vagyok olyan jó, mint Natsuko!
- Hai! Akkar együtt bizonyítsuk be.
- Köszönöm, Indoe! – Mondta a lány, majd megölelte a fiút.  – Ahogy azt is, hogy hazakísértél! Szia!
- Szia, Shikarana! – A fiú ezután irányt váltott, hogy hazamenjen immár ő is.

A Nara birtokon:
Miután Shikarana hazaért, megpillantotta édesapját a kanapén aludni. A nagymamáját és az édesanyját pedig ahogyan régi képekről beszélgettek. A nagyapja pedig, hát szintén aludni, annyi különbséggel, hogy ő evés közben aludhatott be. Elég rossz kedve volt, így nem szándékozott sokáig fent lenni. Ám ismervén a család másik két női tagját, reggel azzal indulna a nap, hogy vele veszekszenek. Együttes erővel. Olyankor nagyon ílyesztőnek találja az őseit, így hát elindult Temariék felé.
- Megjöttél? – kérdezte az édesanyja.
- Igen.
- És hogy telt a napod? Edzettél? Mondtad a senseijednek, hogy indulni akarsz? – özönlöttek a kérdések a nagymamájától.
- Jól telt. Igen edzettem, de nagyon elfáradtam. És igen mondtam. Most viszont lefekszek aludni. Elfáradtam.
- Jól van. Menj csak.
- Hai, hai. – mondta a ”kislány” majd felment az emeleten lévő szobájába. Ahogy belépett, megpillanthattuk a rózsaszín falakat, smaragdzöld bútorokat, képeket a falon, képeket a szekrényeken. A párnákkal telerakott ágyát, a fésülködő asztalát melyen hajgumik, csatok, hajráfok és egyéb más szükséges dolgok foglaltak helyet. Shikarana kinyitotta a szekrényét, majd kivett egy pizsamát, és kilépett a szobájából, át a fürdőszobába.

A Yamanaka házban:
Mikor Inode belépett a házba, fülsiketítő veszekedést hallott. Az anyukája és az apukája veszekedett, ami már lassan három napja tartott. Kicsit furcsállta, elvégre a szülei már másfél napja egymáshoz sem szóltak.  A vita egyébként azzal kezdődött, hogy kiderült, hogy Sai a múltkori festésénél nem feleségét, hanem egy kukát rajzolt le. Ezen Ino felkapta a vizet és folyamatosan a férje szemére vetette, hogy Sai számára még egy kuka is szebb, mint ő. Ezen összevesztek és a vita azóta is tartott. Inode már eléggé unta ezt, ezért hangosan csapta be maga mögött az ajtót, hogy felhívja magára a figyelmet. A várt hatás nem maradt el, mind a két szülője felé fordult.
- Yamanaka Inode! Mégis mi a fenéért van óra a karodon? Este tíz után állítasz haza! – vonta kérdőre fiát Ino.
- Jobb lenne, ha ilyenkor ne jönnék haza, mert kések? – kérdezte a fiú.
- Ne szemtelenkedj gyermekem!
- Csoda hogy észrevettél! Folyton csak apával veszekszel! Napok óta rám se nézel! Azt se vennéd észre, ha egy küldetésen meghalnék! – akadt ki a fiú, mert már kezdte unni, hogy napok óta a kiabálását hallgatja. Fél perc múlva azonban Ino felpofozta Inodét. Inode pedig erre felrohant a szobájába.
- Ez is a te hibád, Sai!
- Miért is?
- Mert te nevelted ilyen neveletlennek!
- Persze már minden az én hibám. Nézz már magadra! – mormogta Sai.
- Már megint azt mondod, hogy csúnya vagyok! Akkor neked mégis ki a szép? Ha? Tudni akarom annak a cafkának a nevét, aki megváltoztatott! Most azonnal!
- Már megint rémeket látsz. Na én elmentem. – Azzal kilépett a férfi a házból, majd tárcsázta Sasuke számát. Úgy volt vele, hogy valakivel beszélnie kell. És ki más lenne erre jobb választás? Elvégre Sasukénak is elég nehéz lehet Sakurával. Párszor már ők is veszekedtek, és akkor Sasukénak is nehéz volt kibékítenie a lányt. Főleg azért, mert a vitákba Sakura szerette az ökleit is használni. Így hát Sasukéval megbeszélte, hogy találkoznak a parkba tíz perc múlva.

 

Harmadik fejezet: A tizenkettes csapat.

 

Shino elvett egy Nina nevű lányt. Született egy kisfiúk is, kit Sounak neveztek el. Sou arca nem látszódott ki, elvégre apja szokásaként öltözködött. Ugyan olyan volt a ruházata, annyi különbséggel, hogy neki a pulcsija nem zöld, hanem sötétkék volt. Az ő testében is megtalálhatóak voltak a kikaichu bogarak. Ám mindezen képességek mellett, még az édesanyjától örökölte a vallatási képességeit. Bár ezen erejét, nem szokta használni. Sou szabálybetartó, szorgalmas és intelligens. Mindent elsőre megért, azonban őt is gyakran felejtik el.

Kiba pedig Karuit vette feleségül. Nekik egy lányuk született , Chiasa. Chiasa két kisebb termetű ninja kutyával harcol, Akitával és Aidával. Chiasa barna hajú és aranybarna szemű gyerek. Az arcán látható  az Inuzuka klán jele. Fekete testnadrágot, comb közepéig érő fekete szoknyát, és egy fekete toppot visel. Mindig mosolyog, és segít mindenkin. Legjobb barátnője Shikarana.

A történetben megismerkedhetünk egy idegen családdal is. Ők a Ajibana család. A családfőt Irubának, feleségét pedig Manaminak hívják. Von egy fiuk is, Kadoma. Kadoma mindig mindenkit lenéz, és semmibe vesz. Nem érdekli a csapatmunka se. Egyetlen barátja Sou.

Sou, Chiasa, Kadomi és Shino (a senseijük) alkották a tizenkettes csapatot. Rájuk nem volt jellemző, hogy beültek valahova enni, vagy közös programot rendeznek. Na jó, edzés képen néha az erdőbe mentek túrázni, de semmi több. Most is éppen egy ilyen programot rendezett nekik Shina. Sou mindenkivel tudott csapatot alkotni, de Kadoma és Chiasa valahogy nem. Nem kedvelték egymást, és nem tudtak egymásra csapatársként tekinteni. Most is éppen egy tábortűz mellett veszekedtek.
- Fejezzétek már be! Apa nem azért hozott ki minket az erdőbe, hogy folyton veszekedjetek! Az edzésen kívül is meg tudjátok tenni. – Oktatta ki társait Sou.
- Jó.
- Visszajöttem!
- Sensei!
- Igen, Chiasa?
- Úgy hallottam, hogy idén nem ön lesz az első forduló vizsgabiztosa. Igaz ez?
- A chunin vizsgára gondolsz? – kérdezte Shino, mire kapott egy bólintást. – Most az első fordulót nem mi rendezzük. Így egy felhőrejteki ninja fogja tartani.
- Igen tudom. Anyám volt csapattársa, Samui néni a vizsgabiztos.
- Ch. Akkor te biztos továbbjutsz. A kis kutyalánnyal kivételezni fognak. – Szemtelenkedett Kadomi, mire az egyik ninjakutya beleharapott. – A ro – akart káromkodni, azonban Shino befogta a száját.
- Nem káromkodunk. Nem emlékszel? Ez volt a kétszáztizennegyedik szabályom.
- Megkaptad! – nyújtotta ki a nyelvét Chiasa.
- Chiasa! Megmondanád mi is volt a kétszázkilencvenkilencedik szabályom?
- Nem tudom.
- Én tudom! Az, hogy nem gúnyoljuk ki a csapattársaink!
- Így van. Ügyes vagy, Sou! – dícsérte meg fiát Shino.
- Tőled tanultam!  
- Na jól van. Úgy látom már jó a hal. Együnk.
- Hai! – Azzal nekifogtak a halak elfogyasztásának. Kis idő múlva azonban Sou szólalt meg.
- Apa!
- Hmm?
- A chunin vizsga nehéz lesz?
- Kicsit. De sikerülni fog nektek. Én is bejutottam a harmadik fordulóig, nektek is menni fog. Mert ti vagytok az én tanítványaim.
- Sensei! Nem kell mindent megmagyaráznia! – akadékoskodott Chiasa, mire két ninjakutyája ugatva jelezték gazdájuk igazát.
- Most az egyszer igazat adok Chiasának. – mondta Kadomi. Elbeszélgettek még egy jó darabig, majd mind a hatan lefeküdtek aludni a hálózsákjukba. Másnap korán keltek, és indultak haza. Shino út közben sokat mesélt nekik különleges jutsukról. Még Kadomi és Chiasa is beszélgettek egy kicsit. A faluban azonban szétváltak, és mindenki hazament.

Az Aburame háznál:
- Hazajöttünk!
- Sziasztok. Készítettem reggelit gyertek. De előtte húzzátok le a cipőiteket. Ne kelljen minden nap ezt elmondani. – fogadta őket Nina.
- Hai, hai. – Mondta egyszerre a két hím nemű, és teljesítették a nő parancsát. Beérve az étkezőbe ismét beszélgetni kezdtek.
- Na és milyen volt az edzés? – Kérdezte Nina fiához fordulva.
- Nos hát Chiasa és Kadomi szinte végig veszekedett. Beszélgettünk a chunin vizsgáról, apa volt csapattársairól és még pár dologról. Hahh. Túl sokat beszéltem.
- Haha, fiam te sosem változol.

Az Inuzuka háznál:
-Tadaima! – köszönt hazaérkezésekor az ifjú Inuzuka. Ismervén édesanyját rögtön levette a csizmáját. Látván, hogy a barna színben pompázó nappaliban és étkezőben nincs senki, immár hangosabban mondta a ”hazaértem” szót. Válasz azonban nem érkezett. Így rászánta magát és két kutyáját elküldte körbenézni. Ő maga meg az udvarra ment, nem e kint gyakorolnak. De nem. Hírtelen Akita hangja csapta meg a fülét. A hangja szokatlanul mély, és hangos volt. Innen már tudta, hogy valami baj történt. Amilyen gyorsan csak tudott beszaladt a házba, fel az emeletre, nem törődvén a cipőjével. Amikor belépet szülei szobájába, édesanyját eszméletlenül találta a földön. Megnézte a pulzusát, ám ekkor fedezte fel, hogy a mellkasa vérzik. Nem tudta mit csináljon, nagyon megijedt. Sokkos állapotba került. Nem tudta elképzelni, hogy ki bántotta az anyukáját. Hírtelen meghallotta, apja hangját:
- Megjöttem!
- Apa! Apa gyere segíts! Apa! – ordítozott a lány.

Az Ajibana háznál:
Kadomi már vagy fél órája ücsörgött a teljesen sötét színben pompázó szobájában. Szülei megint csak nem foglalkoztak vele. Igazából nem volt jó a viszonyuk. Sosem volt hozzájuk egy kedves szavuk sem, és még a születésnapját is rendszeresen elfelejtették. A rokonságából egyedül a nagynénje és annak férje törődött vele. Néha edzették is. Mondhatni, hogy Kadomi jobban tekintette őket szüleinek, mint a vér szerintieket. Soha senkinek nem mondta, de ő valójában vágyott a szeretetre. Egyedüli álma az volt, hogy neki egy normális családja lehessen majd. Egy kedves feleséggel, aki mindennél jobban szereti, és aki viszont szereti. Lenne két gyerekük, de mind a kettő fiú. Shinobi rangja magas lenne. De neki volt egy célja is, melyet az álma elé helyezett: Elpusztítani Nara Natsukot. Ő ezért küzdött napról napra, hogy egyszer teljesíthesse célját. Ám erről senki sem tudott.

Kiba felségéve karjaiban rohant be Sakura rendelőjébe, őt követve lánya. Ugyanis a három kutyát nem engedték be a kórházba. A rendelőben azonban csak Ino és Sai volt, akik éppen veszekedtek. Illetve a Sakura székében ülő Sasuke.
- Hol van Sakura? – kérdezte kertelés nélkül Kiba, mire mind a hárman rászegték tekintetük.
- Jézusom! Vele meg mi történt? – kérdezte Ino.
- Így találtunk rá otthon.
- Tedd le ide – mutatott egy vizsgálóágyra Ino. Miután Kiba teljesítette kérését elkezdte vizsgálni a chakrájával az ájult nőt. – Volt mostanában valami súlyos sérülése?
- Igen. Egy küldetésen szerzett valahol ott egy mély sebet. Akkor Sakura látta el.
- Hmm. A seb felszakadt. Azonnal meg kell műtenünk. – mondta a lány, majd behívott egy nővért. – Azonnal készísd elő a műtőt. Illetve Sakura amint végzett a kislány megműtésével küldd be segíteni.
- Hai. – Kis idő múlva a műtét kezdetét is vette. Kiba, Chiasa, Sasuke és Sai Sakura rendelőjében várakoztak. Hamarosan Sakura is végzett, majd mikor belépett furcsállta az ily nagy társaságot.
- Hát ti?
- Sakura segítened kell Inonak! Karuit műti! – Hadarta Kiba.
- Most öltöztem át. – csapott fejére Sakura majd sietett újra steril ruhát felvenni, hogy segíthessen a műtétben. Bő egy óra alatt stabilizálták Karui állapotát, melynek nagyon örült a nő családja. Ino ekkor jött rá, hogy milyen fontos is egy család, és talán hinnie kellene Sainak. A kukás sztorit pedig megbocsájtani. Így amint meglátta Sait, a férfi karjaiba ugrott. Sakura épphogy átöltözött jött egy újabb nővér:
- Sakura-san újabb műtét vár önre!
- Már megint? Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek- Majd dühöngve ment be újra az öltözőbe.

 

Negyedik fejezet. Homokrejtekiek, kettes csapat:

 

A Kazekage vagyis Gaara, elvette feleségül Sarit. Lett egy lányuk is, Mitsuko. Mitsuko bátor és büszke személyiség volt, mint minden homokrejteki ninja. Nem volt sok barátja, csupán a csapattársai és még egy csapat genin. Sosem jártatja feleslegesen a száját, csak a családja közelében. Apukája sokat edzi, elvégre ő is jobban a homokkal harcol. Megérti, hogy a szülei elfoglaltak, ezért nem is lóg folyton a nyakukon. Mégis nagyon örül, amikor találkozhat velük. Natsukot és Tsusikot nővéreként szereti.

Nara Natsuko Homokrejtekben nevelkedett/nevelkedik. Amikor Natsukoék öt évesek voltak Temarit azonnal hazarendelték szülőfalujába. Temari a gyerekeket otthon akarta hagyni, ám ennek az lett a következménye, hogy Natsuko folyton csak sírt és nem akart enni semmit sem. Így Shikaranát édesapjával hagyta, ő pedig Natsukoval ment Homokrejtekbe. Homokrejtekben súlyos gondok voltak a tanáccsal, úgy vélték, hogy áruló van közöttük. Ezért is hívták haza Temarit. Neki, mint a néhai negyedik lányának, kötelessége volt megvédeni hazáját, még ha azóta más országban is élt. Natsuko Homokrejtekben kezdte el az akadémiát, és nagyon ritkán jártak haza édesanyjával. Sok barátot szerzett és unokatestvérével is remekül elvolt. Gaara bácsikáját nagyon megkedvelte, és példaképekét tekintett rá. Ő is olyan igazságos és erős ninja akart lenni, sőt ő akar lenni a hatodik Kazekage. Öt évet töltöttek Homokrejtekben, mire végre hazatérhettek. Natsuko valahogy a számára új környezetet nem tudta megszokni, nem tudott barátságokat kötni. Így amikor kijárta az akadémiát megkérte szüleit, hogy had élhessen újra Homokrejtekben. A szülei nagy nehezen belementek, ám ennek az egyik oka Natsuko szél elemű chakrája volt. Mivel legyezővel harcolt, itt Konohában senki sem tudta volna megtanítani neki a vaslegyező minden technikáját. Egyedül Temari, de neki sem volt annyi szabad ideje. Így Natsuko visszatérhetett a hazájaként tekintett faluba, ahol mindenki kedvesen fogadta. Mivel Gaara nem engedte, hogy egyedül lakjon unokahúga, ezért Natsukot beköltöztették Temari volt szobájába. Natsukonak Gaara családja volt az ő második családja. Mindig számíthatott rájuk, sőt talán még egy kicsit többször is, mint saját szüleire. Sokszor látogatott haza, de sosem maradt hosszú ideig. Natsukonak egyébként hosszú fekete haja, és méregzöld szeme vannak. Mindig fekete ruhákban jár, szoknyát soha semmiért nem venne fel. Kétféle személyisége is van. Az egyik a mindig laza, és lusta személyiség. Míg a másik, mely a küldetéseken és edzéseken mutatkozik be, a vakmerő, bátor harcos. Logikailag száz százalékig édesapjára ütött. Mivel büszke volt arra, hogy ő Homokrejteki ninja, ezért a szeme körül fekete festék volt látható, mely hatására a szeme olyan volt, mint Gaaráé.

Kankuro egy teljes mértékben hozzá hasonló lányt vett el. Nem is akárkit! A Tsusikagét, Kurotsuchit. Mint kiderült Kurotsuchi is tud kedves lenni. Nekik is lányuk született (mi van ezzel a genetikával!?) kit Tsukikonak neveztek el. Rövid fekete haja volt, fekete szemekkel. Piros ruhákban járt, de szintén nem szoknyában. Tsukikonak mivel mind a két szüleje jellemben ugyan olyan volt, nem igazán lehetett szerény személyisége. Öntelt és beképzelt volt, de barátaival és családjával mégis kedves. Natsukot és Mitsukot is a testvéreként tekinti. Jobban bábtechnikákat használt, méghozzá azzal a bábbal, melyet édesapja készített neki. Azzal ellentétben, hogy Kőrejtekben éltek, mégis Homokrejteki ninja lett. Ugyanis a két ország a köztük lévő részt betelepítették, így mondhatni egy közös államot alkottak. A két falu középpontjába egy nagy gyakorlóteret építettek, hogy a shinobik ott gyakorolhassanak. Mindezen változásokat, a két falu közötti megingathatatlan bizalomnak és szövetségnek köszönhették.

Mitsuko, Natsuko és Tsukiko senseije Kankuro lett. Ők alkották a kettes csapatot. Kankuro tökéletes edzője volt mindhármuknak, elvégre testvérei által mind a három technikát teljes mértékben ismerte. Mitsuko nevének a jelenése= A fény gyermeke. Natsukoé= A nyár gyermeke. Tsukikoé= A hold gyermeke. Ők hárman mindig összefogtak és segítették egymást. Nagyon sokat edzettek együtt, és a küldetéseket is tökéletesen véghez tudták vinni. A falubeliek úgy tartották, hogy olyan erős shinobik válnak majd belőlük, mely talán még a híres homoki testvéreket is megszégyeníti. Ők hárman ezért is harcoltak olyan keményen. Utol akarták érni szüleiket. Most éppen keményen edzettek egy gyakorlóhelyen.
- Sarlószél! – Kiáltotta Natsuko, mivel sikeresen elfújta Mitsuko homokját.
- Mágneses pajzs! – Védte meg magát Mitsuko.
- Csonttörő jutsu! – Azzal Tsukiko a bábjával szorosan körbe ölelte Mitsukit.
- Franc nem figyeltem – morgolódott Natsuko.
- Ennyi elég lesz mára! – állította le a küzdelmet Kankuro. Mire mindnyájan hazaérünk hét lesz. Holnap reggel nyolckor megint itt. Tsukiko menjünk!
- Hai, apám!
- Natsuko, Mitsuko, vigyázzatok hazafelé! - intette óvatosságra unokahúgait a jounin.   
- Hogyne. Sziasztok!
- Sziasztok! – Azzal Kankuro és Tsukiko a Tsusikage, míg Natsuko és Mitsuko a kazekage rezidencia felé vette az irányt.

Kankuróéknál:
- Éhes vagy Tsukiko? – kérdezte apja a lányát, mivel tudta, hogy felesége még az irodában van.
- Aha. Főzöl valamit?
- Én? Ki van zárva. Ahogy Temari nénéd mondaná, ”Előbb gyújtanád fel a konyhát, mint hogy valami ételt rakj le elénk” – idézte Kankuro testvére szavait.
- Temari nem szereti, hogyha nénizem. Te se így tanísd nekem, apa!
- Hmm. Való igaz. De úgy szeretem nézni, ahogy ilyenkor forr benne a düh.
- Sose fogsz megváltozni. De akkor mit fogunk enni?
- Mivel van sok konzerves kajánk azt.
- Hmm. Igazán visszajöhetne már Akatsuchi bácsi arról a küldetésről. – mormogta Tsukiko.
- Miért? – értetlenkedett édesapja.
- Mert ő mindig hozott főtt ételt.

Gaaráék házától két utcányira, Mitsuko szemszögéből:
- Na ne! Mitsuko nézd! – szólított meg engem Natsuko. Oda néztem amerre ő, és kit látnak szemeim? Anyám egykori riválisának, Matsurinak, a lányát és csapattársait. Név szerint Minorit, Maikot és Midorit. Minori Matsuri lánya. Édesapjáról nem tudni semmit, csupán annyit, hogy egy küldetésen megmérgezték melybe belehalt. Minorinak rövid  barna haja, és barna szemei vannak. Maikonak pedig hosszú fekete haja, és fekete szemei vannak. Midorinak pedig zöld haja, és zöld szeme. Mindnyájukon rövid, miniszoknya volt, mely sötétkékben pompázott. Volt még rajtuk egy hálós harisnya. Valamint a felsőjük egy zöld topp. Natsuko szöges ellentétei voltak. Ő talán még nálam is jobban gyűlölte őket. Egyébként az ő senseijük Yukata néni volt. Ők voltak a tízes csapat.
- Kit látnak szemeim? Csak nem a Kazekage kedvenceit? – gúnyolódott Maiko.
- Hmm. Én meg csak három patkányképűt látok. – Vágott vissza Natsuko.
- Nehogy azt hidd,! hogy te vagy itt a hercegnő Nem érsz te semmit! Anyád elhagyta a falut csak egy fiú miatt! – A szemem sarkából láttam, hogy Natsuko nemsokára behúz neki egyet. Már éppen emelte a kezét, amikor Yukata néni lefogta.
- Bocsássatok meg lányok Maikonak. Mostanában egyre többször beszél ilyen hülyeségeket. Elnézést kérek a nevében is. – mondta Yukata, majd elengedte a mostanra megnyugodott Natsukot. -  Maiko, te pedig vigyázz kiről miket mondasz! A néhai negyedik Kazekage lányáról, és az ötödik Kazekage nővéréről beszélsz! Ne beszélj róla többet így, mert személyesen viszlek a Kazekagéhoz! Megértetted?
- Hai.
- Helyes. Na gyertek menjünk. Sziasztok lányok! – Köszönt, majd mind a négyen elmentek. Mivel tudtuk, hogy anya már otthon vár minket, ezért immár megállás nélkül indultunk haza. 

Ötödik fejezet. Homokrejtekiek, négyes csapat.

Suigetsu és Karin homokrelytekbe költöztek, hogy új életet kezdjenek. Összeházasodtak és lett egy lányuk. A neve Hoozuki Setsuko lett. Vörös vállig érő haja van melyet az anyukájától örökölt. A szeme lila melyet az apukájától. Setsuko lila szemüveget hord, mely eltakarja a csinos kis pofiját. Setsuko nagyon eleven lány, mint az apukája. Viszont ha leveszi a szemüvegét egy teljesen más személyiség lesz. Ha viszont visszateszik a szemüveget újra Setsuko lesz és egyáltalán nem emlékszik arra, amit a "másik személyisége" tesz/tett. Erről csak a szülei tudnak. Ezt is onnan, hogy az egyik alkalommal úgy Setsuko amikor 5 éves lehetett véletlen leesett a szemüvege és megölte az ikertestvérét. Erről a "gyilkolás-ról" semmit sem tud és a mai napig és azt hiszi, hogy egyke. Setsuko fekete rövidnadrágot és sötétlila rövid újút visel. Illetve egy térdig érő lila zokni/harisnya párosul szereléséhez, egy fekete csizma kíséretével melynek oldalán egy-egy vörös szív látható. Setsuko ha akarja vizzé "változik" a teste, mint az apjának, ennek köszönhetően szinte mindig iszik. Megörökölte anyja gyógyító képességét bár ezt titkolja. Ez az Ő legféltettebb titka. Zabuza kardjával harcol, és igen jól használja. Szeret robbantgatni. Gyakran jár Konohagakure-ban ahol a fákat robbantja ki a helyéről. Konohában szinte mindenki úgy emlegeti, hogy a "Robbantó". Mindenkinek barátja és szabadidejét szívesen tölti Konohában.

Temari kiskori barátja, Sen szült egy fiút, Kaitot. Kaitonak feketehaja, és ébenfekete szemei vannak. Fekete térdig érő nadrágot, és fekete rövid ujjú felsőt hord. Az arcát Kankuroéhoz hasonlóan lila festékkel festi ki. Bábokkal harcol, mely használatát Kankuro tanította neki. Ért a mérgekhez, így gyakran található a bábjaiban méregbe áztatott kunai. Kedves és vicces személyiség. Jól dolgozik csapatban. Szerelmes Natsukoba, ám ezt senkinek nem vallja be.

Shira és Yome összeházasodott. Lett egy fiúk Ei. Ei-nek szürke haja és narancs szeme van mely olyan, mint az anyjának. Ért a taijutsukhoz és apja minden nap edzi. Tudja használni apja különleges jutsuját. Ért a genjutsukhoz és a szemivel érzékeli a chakra-t. A szeme Kekkai-Genkai. Anyja eddzi a kunoichi képességeit, más szóval egy rendkívül tehetséges gyermek. Ei-nak ártatlan a kinézete, de egy bunkó és arrogáns fiú. Szereti húzni Natsuko idegeit.

Setsuko, Kaito és Ei senseije Sen lett. Sen kedves, bölcs és kemény tanító. Sokat edzi őket a kimerültségig. Mindezek mellett, gyakran edzi Natsukot is a szabadidejében. A falu egyik legjobb genin csapatát alkotják együtt. Sen gyakran jutalmazza csapatát, azzal, hogy beülnek egy teázóba, é mindenféle jutsukról beszél nekik. A mai nap is egy ilyen volt.
- Sensei! Maga tudja, hogy ki fogja felügyelni a chunin vizsgán a második fordulót? – Kérdezte őszinte kíváncsisággal Setsuko.
- A Kazekage két testvére. Kankuro-dono és  Temari-sama.
- De hisz ők már nem is a falu tagjai! Kankuro senseijt még meg is értem, de Temarit nem!
- Hé, Ei! Temari-samáról és Kankuro-donóról beszélsz! Mutass tiszteletet! – ütötte fejbe barátját Kaito.
- Csak azért véded őket, mert Natsuko anyukájáról, és bácsikájáról beszéltem! Amúgy meg igazat adnál nekem! – mondta Ei.
- Ez nem igaz!
- De!
- Fejezzétek már be fiúk! – szólt csapattársaira Setsuko.
- Visszatérve a chunin vizsgára. Kankuro-dono Kőrejteket, míg Temari-sama Homokrejteket képviseli majd.  Nálunk azért Temari, mert ő már hiába Konohában lakik, ha származásilag mindig idevaló lesz. Mondok egy példát. Ha kitörne egy háború Homok és Konoha között, akkor Temari-sama a Homokrejtekiek mellett harcolna a Konohaiak ellen. – magyarázta Sen. – Értitek már?
- Hai!
- Na menjünk. Holnap a szokásos időben találkozunk, a szokásos helyen.
- Hai! – mondták a gyerekek, majd mindenki elindult a saját dolgára.

Hatodik fejezet: A chunin vizsga előkészületei.

 

Egy hét telt el a chunin vizsga bejelentése óta. Ezen idő alatt az öt nagy rejtett faluban mindenki a chunin vizsgákra készült. Valaki a papírmunkákat végezte hozzá, valakik edzettek mert indultak, megint más valakik pedig már most kivették akkorra a szabadságot. Illetve néhányan a falvak között utaztak, mint Nagykövet.  Most viszont, minden induló csapat felhőrejtekben szállt meg. Másnap lesz a vizsgájuk első fordulója, így hát sokan előre is pihentek. Némelyik csapat pedig a faluban nézett körül. Így volt ezzel a Konohai három frissen végzett genin csapat is.  
- Hé Chiasa! A két ninja kutyád mindig magaddal hozod? – kérdezte Kadomi a lánytól.
- Igen. Miért?
- Mert így közröhej vagy. Tudod mit? Tartsuk meg a három méter távolságot. – gúnyolódott a fiú.
- Nincs jó kedvem, Kadomi! Nem ajánlom, hogy felhúzz!
- Hé Shikarana! Az ott nem Natsuko!? – mutatott Sadaoki egy váll alá érő, kócos fekete hajú lányra. A csapat erre odanézett.  – És kik azok a lányok velük?

Inode szemszögéből:
- Hol hagytátok a bácsikátokat? – kérdezte egy számomra ismeretlen lány, Natsukotól. Igazából biztosra állíthatom, hogy Natsukot lássuk. Ugyan úgy néz ki, mint Shikarana. Némely különbséggel. Elvégre Natsuko nadrágot hordott. Meg egy kicsit kócos volt a haja, és a szeme körül is fekete festék van. Gúnyos mosolyra húztam a szám. Ez teljes mértékben Natsukora vall. Shikarana szöges ellentéte.
- Apám elfoglalt. Tudod, mivel ő a Tsusikage férje, és a Kazekage bátyja, nagyon elfoglalt. – mondta egy fekete hajú, és ébenszín szemű lány. Valahogy ő is olyan ismerős volt, de fogalmam sincs miért. Várjunk csak! Csaptam képzeletben a homlokomra. Ha annak a lánynak a Kazekage a bácsikája, akkor ő Shikarana unokatestvére, nem? De egészen biztosan. Hmm. Úgy tűnik Shikarana rokonsága tele van szép lányokkal. Ez a chunin vizsga egyre izgalmasabb lesz.
- Hát igen. Elvégre ő a két falu számára csak egy csicska. Csináld ezt, csináld azt. Gondolom egész nap utasítgatnak neki. – Kezd elegem lenni ebből a barna hajú lányból… Hogy képzeli, hogy így beszélhet egy rangban felette álló emberről? – Veled meg mi van Mitsuko? Olyan szótlan vagy ma. Csak nem leszidott a Kazekage? Hmm. Milyen muri lett volna végignézni, ahogyan a Kazekage mindennek elhordja a saját lányát. – Hogy képes mindezt mosollyal az arcán mondani? És még kacag is mellé! Kész ez a lány komolyan mondom… - Mondjuk kinek kellene egy ilyen ribanc gyerek? Elvégre egy igazi riba… ÁÁ – Hoppá! Ez fájhatott. Hogy mi is történt? Hát egyszerű. A kiscsaj becsmérelni kezdte Mitsukot, és a Kazekage feleségét. Ám a szitkozódást nem tudta befejezni. Ugyanis, Natsuko egy szép oldalirányú rúgással húsz métert repített a barna ribancon. Vér is jött ki a száján. Hmm. Úgy tűnik, Shikarana eléggé lemaradt az ikertestvérétől.
- Ne merészeld még egyszer a szádra venni őket! Mert ha még egyszer ilyet mondasz róluk, én magam csinállak ki! – Huhh. Natsuko eléggé megfenyegette.
- Én meg még azt hittem, hogy te megmozdulni is lusta vagy. Alábecsültelek, pedig évek óta az ellenségem vagy. – Hmm? Natsuko tényleg ilyen lusta lenne? De az előbb cseppet sem tűnt annak. Ki tud kiigazodni rajta?
- Nem csak neked vagyok az ellenséged. Rajtad kívül vannak még tizenhárman. – Hehh? Én már semmit sem értek… Natsukonak, hogy van ennyi ellensége?
- Ezt még visszakapod, Nara Natsuko! Esküszöm, addig nem nyugszom, míg meg nem öllek! Esküszöm! – Ezek után is visszabeszél?
- Hmm. – A barna hajú lány és két társa elmentek. Shikarana pedig megragadva az alkalmat Natsuko nyakába ugrott.
- De rég láttalak testvérkém! Úgy hiányoztál! Jól vagy? Menyit fejlődtél? – kérdezte Shikarana majd megölelte az unokatestvéreit is.
- Te is. Jól. Sokat. És veled mi a helyzet? – tette zsebre a kezeit Natsuko. Komolyan mondom, az apjára ütött. Elcsevegtek még egy ideig, majd bemutattak minket a többieknek. Ezek után pedig mindenki elment a szálláshelyére.

Az író szemszögéből:
Miután Natsukoék ”hazaértek” megpillantották a nappali részben Kankurot. A vizsgázók közzül ők kapták a legnagyobb házat, mert a senseijük két kage hozzátartozója. Így mindent megkaptak amit csak akartak.
- Hazaértünk!
- Sziasztok! Na edzettetek?
- Kicsit. Túl sokan voltak, így nem volt alkalmunk teljes erőből harcolni. Meg Minorit melegebb éghajlatra küldte Natsuko... És találkoztunk Shikaranával is. – mesélte apjának Tsusiko.
- Tényleg? Most hol van? Biztos sokat nőtt… Már két éve nem láttam. Szeretnétek velem jönni?
- Kösz nem. Ma megtornáztassuk az agyunkat. Elvégre, ha minden igaz, az első forduló írásbeli lesz. Bár a Tsusikage lányán, a Kazekage fián, és a leendő kazekagén semmi sem foghat ki. Na szia apa! – tolta ki Kankurot Tsusiko. Kankuro meg csak mormogott valamit. Miután a lányok készítettek maguknak rágcsát, leültek a shougi elé. Natsuko mindig megverte unokatestvéreit, ám tanácsainak köszönhetően egyszer majdnem legyőzték. Mint mindig, most is sokat tanultak Natsukotól. Natsuko több volt nekik, mint egy unokatestvér. Testvérként, bizalmasként tekintettek rá. Natsuko egyedül nekik mesélt kortársai közül arról, miért is akarják sokan megölni. Mitsuko és Tsusiko sosem ítélték el, és azért edzettek, hogy megtudják majd védeni Natsukot. A lány ezért nagyon hálás volt nekik.

Tőlük távolabb egy feketébe öltözött egyén szorongatta rég nem látott unokahúgát.
- De meg nőttél! Olyan vagy, mint édesanyád! Fogadjunk, hogy Temari büszke rád! Nem gondoltam volna, hogy te is indulsz! Amikor megláttam a neved a nevezettek listáján szó szerint kiesett a szemem. A konohaiaknál nagyon ritka, hogy frissen végzett genineket indítsanak a vizsgán!
- Tudtam, hogy Natsuko is indul. És én sem maradhatok le tőle. Bebizonyítom, hogy jobb vagyok nála! – mondta Shikarana büszkén.
- Hé, hé! Lassan a testtel! Azt hiszed a tanítványom olyan könnyű legyőzni? Én edzem őt, és büszke vagyok rá. Különben is, a testvéreinkkel nem illik versenyezni! – oktatta ki unokahugát Kankuro.
- Te is olyan vagy, mint Gaara bácsi! Mindig csak Natsuko, Natsuko! Könyörgöm ikrek vagyunk! Engem miért nem vesztek észre? Rám sosem voltatok büszkék! – ordítozott Shikarana, majd elrohant.

 

 Hetedik fejezet: Chunin vizsga első forduló.

 

Másnap mindenki izgalmakkal kezdett neki a napjának. Már minden genin ott volt a váróteremben. Samui nem váratta őket sokáig.
- Na idefigyeljetek! Áljatok szépen sorba, majd mindenki húzzon ki egy sorszámot! Ha ez megvolt, menjetek át a vizsgaterembe és üljetek le a helyetekre! Ha mindenki elfoglalta a helyét, akkor kiosztják a vizsgáztatók a feladatlapokat. Ha megkaptátok senki nem kezdheti el, míg el nem mondom a szabályokat. – Mondta a szőke hajú nő, mire mindenki teljesítette a kérését. Samui odalépett a táblához, és felírt egy egyest. – Egyes szabály: Lehet csalni, puskázni. – mondta mire az összes genin nagyot nézett. Samui nem zavartatta magát, felírt a táblára egy kettest.  – kettes szabály: Kiabálhattok, beszélhettek, felállhatok, szóval bármit csinálhattok. – Erre mindenki olyan képet vágott, hogy ”ez megőrült”. Samui pedig felírta a hármast is. – Hármas szabály… Az egyest és a kettest… - karikázta be a két számot- soha ne tartsd be! – mondta majd áthúzta mind a két számot.  Erre valakiknek csak egy kíncsepp jelent meg az arcán, mások viszont tátott szájjal bámulták a nőt. – És a négyes szabály – felírt egy négyest- Ha valaki nem tud megcsinálni egy feladatot sem jól, akkor az magát és a társait is kizárja a versenyből. Szintén kikaszálja a társait és magát is, ha észrevesszük, hogy puskázik. Illetve hogy tovább jussatok minimum 200 pontot kell szereznetek csapatonként.  Na akkor lássatok is neki a feladatoknak. A tízes kérdést majd az utolsó tíz percben kapjátok ki. A többire ötven percetek van. Az óra indul… most! – mondta majd mindenki tanulmányozni kezdte a lapját.

Kyou szemszögéből:
Semmit nem tudok.  Sadaoki és Akemi meg fog ölni. Nem nem fognak… Apa megvéd. Én a Hokage fia vagyok nem bukhatok el… Be kell bizonyítanom apának, hogy erős vagyok. Muszáj. Nyugalom. Higgadtság. Nyugi. Megcsinálom. Hmm. Tippelnem kell. Igen. Az ötösbe szerintem hét suriken árnyék van, de a valóságba nyolc van. Igen. Erről a technikáról még Sasuke bácsi beszélt. Ezaz. Akkor csak nem kaszálnak minket el. Sadaoki és Akemi pedig úgyis mindet megcsinálják. Felviszik a pontjainkat. Király.

Sadaoki szemszögéből:
Világos, mint a nap. Csalásra kényszerítenek. Csalhatnák a sharingannal is. De ezeket meg is tudom oldani. Mindet. Hmm. Mi a… Kyou ír… Csak nem rájött a lényegre? Hmm.Mindegy most inkább ki kéne töltenem ezt. Semmi kedvem írni…

Az író szemszögéből:
Akemi a byakuganja segítségével leste le a válaszokat. Shikaranának és Choeijinek Inode töltötte ki a feladatlapokat az elmerabló jutsuval. Persze ő is csak egy közéjük elrejtett vizsgáztatóról leste. Chiasának a két ninjakutyája segített. Sou a bogarai segítségével oldotta meg. Kadoma az apjától örökölt vérvonala segítségével megidézte a miniatűr bogarakat. Ő így töltötte ki a feladatlapot. Natsuko, Mitsuko és Tsusiko az eszükre támaszkodva válaszoltak a kérdésekre.  Sok ninja kitöltötte a lapot. Néhány csapat viszont mégis lebukott, és kiestek.

- Elérkeztünk a tízes kérdéshez. Ha valaki szeretne, most még visszaléphet. Aki visszalép lenulláza magát és társait, így kiesnek. Akik viszont maradnak és nem válaszolnak jól, soha többé nem indulhatnak a chunin vizsgán. Szóval, visszalép valaki?  - kérdezte Samui.
- Én nem vállalom! – emelte fel a kezét egy lány.
- Én sem! – szólalt meg egy fiú is. Ez így ment tovább egy darabig, több csapat is kilépett.
- Van még valaki aki nem meri vállalni? – kérdezte két percnyi csend után Samui. Megint vár két percet, és mivel senki nem jelentkezett folytatta. – Akkor ti mind továbbjutottatok! - Mindenki meglepődött. Ezek után hosszasan magyarázkodnia kellett Samuinak. Miután befejezte a magyarázkodást beszélni kezdett a második fordulóról. – Nos a második fordulót hárman vezetik majd. A Tsusikage férje, aki a Kazekage bátyja is egyben, vagyis Kankuro-dono.  A Kazekage nővére Temari-sama. Illetve a Kazekage felesége Sari-sama. Ők hárman mondják majd el nektek a feladatotokat. – hírtelen három homokfelhő volt látható a tábla előtt. Temri, Kankuro és Sari teleportálták magukat oda.
- Sziasztok! Te átengedtél harminckilenc csapatot? – fordult Samuihoz Sari.
- Igen. – vont vállat a másik.
- Hahh.  Akkor figyi kölykök! Induljatok el Homokrejtek és Kőrejtek közötti edzőpályához. Mire ti odaértek mi is ott leszünk! Ott kaptak majd éjszakára szállást! Aki viszont nem érkezik meg holnap éjfélre, ótómatikusan kizárják magukat. És ott mindent elmondunk majd a 2. fordulóról. – mondta Temari. Mikor látta a többieken, hogy megértették intett öccsének és sógornőjének, hogy indulhatnak. El is tűntek egy homokfelhő kíséretében. A geninek rohantak a szállásuk felé összepakolni a magukkal hozott holmikat. A kőrejtekiek és a Homokrejtekiek előnnyel indultak, elvégre nekik a terep ismerős volt. Miután odaértek tényleg mindenki megkapta a szállását. És azt is megtudták, hogy a második forduló az ördög sivatagjában lesz megtartva. 

 

Nyolcadik fejezet: Második forduló előtti nap

 

 A szállás társalgójában, Mitsuko szemszögéből:

Az épület olyan, amilyennek Kurotsuchi néni mesélte, mikor megépült. Barna falak, homokszínű padló. Igazán Homokrejteki. Mint mindig, most is Tsusiko és Natsuko társaságában vagyok. Cseppet sem félünk az ördög sivatagjától. Amióta geninek lettünk, nagyon sűrűn jártunk oda edzeni. A csapatomból talán én vagyok a leglányosabb. Én szoknyát is szoktam hordani, Tsusiko ünnepekkor, míg Natsuko soha. Viszonylag sok plüssöm van, de Tsusikonak mégtöbb. Natsukonak is vannak, de neki a legkevesebb. Egyhez viszont nagyon ragazkodik. Ahoz, melyet még Temari-san és Shikamaru-san vett neki. Én és Tsusiko figyelünk az alakunkra, szeretünk a hajunkkal, kinézetünkkel törődni. Nem mondom, hogy Natsuko kövér lenne, nem mert nagyon vékony, vagy hogy nem törődne a higiéniával, csupán sosem sminkeli be magát, vagy éppenséggel nem készíti el a haját háromszor egy nap. Natsuko különleges. Laza, de mégis harcképzett.  Gondolatmenetemnek egy igen hangos dübörgés vet véget. Valakik a lépcsőn rohanva jönnek le. A chakrájuk alapján hárman vannak. Unokatestvéreimmel felvesszük azt az állarcot, melyet mások előtt mutatunk.

- Sziasztok! – köszönnek Shikaranáék. Hmmm… Szóval csak ők azok?
- Hali – köszönünk kórusban. Shikarana egy hatalmas nagy lendülettel ül le a kanapéra, őt követve a társai. Komolyan mondom, igaz amit mondani szoktak. Az ikrek külsőleg, mint két tojás, belsőleg viszont, tűz és víz.
- Mond csak, Shikarana! – szólítja meg Natsuko a lányt. Meglepődök. Natsuko még köztünk is alig szokott beszélni. – Hogyhogy indultál?
- Itt az idő, hogy bebizonyítsam, jobb vagyok nálad, testvérkém! Téged két falu is a legjobb geninnek tart, hát most bebizonyítom, hogy nem vagy az!
- Ch. Tőlem. Na és nem tudod, mit terveznek anyáék?
- Nem. De te, hogyhogy nem tudod? Elvégre a vizsgáztatók közzül kettővel napi szinten találkozol! – Veti Natsuko szemére Shikarana.
- Hahh. Sose kérdeztem tőlük  – válaszol könnyedén.
- Csak nem félsz?
- Nem. Rekordot döntünk, igaz, lányok? – fordul felénk. Tsusikoval egy hatalmasat bólintunk. Még a vizsga előtt megbeszéltük, hogy megdöntsük a szüleink rekordját. Nos, ez sikerülni is fog.

 

Az író szemszögéből:

Egy lány az épület falain belül járkál. Még sosem járt ebben a szállóban. Azt viszont tudja, hogy akkor épült, amikor Homok és Kőrejtek közös épületeket és edzőrészeket hozott létre. A két társa már megint felszívódott. Biztosra meri venni, hogy Natsuko nyakán lógnak. Ő valahogy nem bírta a lányt. Úgy gondolta, hogy csak játsza a szegény áldozatot, kit már öt éves korában súlyos támadás ért, mert meg akarták ölni. Sosem jöttek ki valami jól. Gondolataiba mélyedve ballagott tovább. Az egyik kanyarnál beleütközött valakibe. Majdnem elesett, de az a bizonyos személy megtartotta. Mikor felnézett, fekete hajat és káprázatosan fekete szemet vett  észre.  Mélyen egymás szemibe néztek. Mindkettejük számára volt a másikban valami megmagyarázhatatla, elragadtató. Mikor végre elszakadt egymástól a tekintetük, és a lány visszanyerte egyensúját, a fiú elengedte.

- Sa-sajnálom. Nem figyeltem – szabadkozott a lány.
- Semmi gond. Uchiha Sadaoki vagyok. És te?
- Hoozuki Setsuko. – monda kissé meglepetten a lány.
- Örvendek. – hajtotta meg kissé a fejét a fiú.
- Szintén. A te apukádat nem Uchiha Sasukénak hívják?
- De. Honnan tudod?
- A szüleim a te apukád társai voltak. Karin és Suigetsu. – válaszolt a lány.
- Oh, értem. Hallottam már róluk. Anyukád szerelmes volt az apámba. – magyarázta a fiú, miközben elindultak.
- Hát igen. De már elfelejtette. – válaszolt kicsit félénken a lány.
- Igen, tudom. A te szüleid a hugom keresztszülei. Furcsa, hogy még nem találkoztunk.
- Igen. Akárhányszor jöttetek ti, vagy mentünk mi, valamelyikőjünk mindig távol volt. Például mikor beteg voltam, vagy küldetést végeztem.
- Velem is így volt – mondta Sadaoki, mire elkezdtek nevetni.

 

A távolból egy lány nézte végig a jelenetet. Olyan érzése volt, mintha a szívébe tőrt döfnének.
„Miért érzem ezt? Mi egyáltalán ez az érzés? Féltékeny volnék? De hisz én és Sadaoki csak haverok vagyunk… Habár, régen anyáék is így éreztek egymás iránt. De én miért most jönnék rá? Most, mikor már más lánnyal is boldogan elbeszélget, nevet? Jajj Istenem, miért?” – gondolkozott.

 

Kyou az étkezőben várt társaira. Általában mindig ő volt az, aki elkésett, de ez most valahogy nem így történt.
- Szia, Kyou! – szólította meg a fiút Chiasa. Annyit még tudni kell, hogy az Inuzuka szerelmes volt Kyouba. Bár Kyout csak egy lány érdekelte, mégpedig Sadakoba. A lány nem értette, miért egy náluk két évvel fiatalabb lány tetszik a fiúnak…
- Sziasztok!
- Akemiék? – kérdezte Kadoma.
- Nem tudom.
- Lehet, hogy késnek, vagy elté – akart érvelni Sou, ám Kyou félbeszakította.

- Inode! Gyertek!
- Szia, haver! – köszönt a szólított fiú, miközben kezetráztak.
- Hello! – mondták a többiek is.
- Már megint félbeszakítottak… - hajtotta le csalódottan a fejét az Aburame.
- Mikor ehetünk már? – érdeklődött izgatottan Choeiji.
- Még nem lehet. Meg kell várnunk, míg megjelenik valamelyik vizsgéztató- magyarázta Kyou.
 - Te aztán sokat tudsz!- szólalt meg Shikarana is, miközben mind helyet foglaltak. Kyou egyik oldalán két szék üresen maradt, míg a másikon Chisa ült. Mellette pedig a két társa. Majd Choeiji, Inode és Shikarana. Hamarosan Akemiék is megérkeztek. Időközben mindenki beszállingózott, kivéve a Homokrejteki kettes csapatot. Ők később érkeztek, és nagyon feldúltak voltak. Hamaros egy pukkanás hallatszódott.

- Kankuro-dono! – Mondták egy fejbiccentés kíséretében a Kő- és Homokrejtekiek.
- Tényleg sokan maradtatok…  Szóval, holnap hét órakkor jön értetek pár jounin, és kísér el titeket a ördög sivatagja elé. Én és a társaim ott fogunk várni rátok.  Elmondjuk a második kör lényegét, majd kezdhetitek is. Ruhát, kaját úgy pakoljatok, hogy három napig lesztek bent. Na, de most egyetek! Én addig beszélek pár felügyelő jouninnal – magyarázta Kankuro, majd el is indult, ám valaki utánakiáltott, ezzel megállásra kéztetve a férfit.
- Bácsikám! – Natsuko odarohant Kankurohoz, társai pedig követték példáját.
- Mi történt, Natsuko?
- Igaz, hogy valakik újra rám vadásznak? Hogy rám akarnak támadni a vizsgán?
- Hahh, néha utálom, hogy két kage a rokonotok. Mindig mindent olyan hamar megtudtok… De azt nem tudjuk biztosan, hogy te vagy-e a célpont. És még a támadás sem garantált. Viszont, mindkettőnek nagy a valószínűsége.

- Akkor adjuk fel! Ne vizsgázzunk! Így túl veszélyes! – Szólt közbe Mitsuko.
- Mi? – kérdezte Kankuro és Tsusiko egyszerre.
-  Nem. Nem adhatjuk fel! Miattam nem. – jelentette ki a Nara lány.
- Mi nem tudunk megvédeni téged, Natsuko! Esélyünk sincs azok ellen, akik meg akarnak ölni téged! Ők nagyon erős, kébzett ninják! Nem lehetsz ennyire bolond, hogy nem fogod fel! Egy vizsga sem ér annyit! A te, és mi életünkkel játszanánk!
- Mitsukonak most igaza van. Adjuk fel. – tanácskozik Tsusiko.
- Álljunk csak meg! – Szólalt meg mostmár Kankuro is. – Natsukonak nem lesz baja! Sosem lesz egyedül! Kurotsuchi és Gaara minden lépéseteket figyelni fogja. Amint olyan chakrát érzékelnek, szólnak nekünk. Mármint nekem, Temarinak és Sarinak. Minket pedig Baki, és Gaaráék követnek majd. Védve lesztek. Meg, amíg Mitsuko használja a pajzsot, semmi baj nem történhet.
- Nem erősségem a pajzs.
- Biztos nem lesz probléma?
- Tsusiko, hazudtam én neked valaha is? Egyébként, igen, történhet baj. Ha közbe kell lépnünk, ki lesztek zárva a vizsgáról!
- A vizsga most egy cseppet sem érdekel! – kiáltott fel Mitsuko és Tsusiko, mire mindenki rájuk nézett. Legalábbis azok, akik még eddig nem tették.

- Én mondtam, hogy nem lesz gond. Indulunk. Egyébként sensei! Pár óra alatt a sivatag közepén leszünk, szóval nem kell annyira izgulnotok! – Mosolygott Natsuko. Jól esett neki, hogy ennyi ember óvja és védelmezi.
- Remélem is. A házat Sari a védópajzzsal óvja majd, így ott biztos nem eshet bajotok! De nekem tényleg mennem kell! Vigyázzatok magatokra! – Nézett a lányokra a férfi, majd búcsúképpen mindőjüket szorosan magához ölelte. Mielőtt még kilépett volna a teremből, még visszanézett. „Talán elszántak vagytok, és a legjobb geninek, de ez talán még nektek is nagy falat lesz. Mindenesetre, én bízom bennetek, és tudom, hogy az egymáshoz fűződő szeretetetek erőt ad majd nektek, hogy megvédjétek egymást! Örülök, hogy ilyen családom van!”

 

Kilencedik fejezet: Második forduló!

 

Reggel már mindenki a kijelölt helyen volt. Kankuro kezében tekercsek voltak, Sarinál papírok, míg Temarinál semmi. Az utóbbi megkezdte a beszédet.
- Végre ideértetek! Mielőtt bemennétek a sivatagba, alá kell írnotok pár dokumentumot, melyeket Sari-sama fog kiosztani. Utána bementek a mögé a függöny mögé, ahol mindenki kap valamilyen tekercset. Összesen háromfajta van, a föld, a hold és a nap. Ezután minden csapatot két jounin elkísér egy kezdőpontra, melyek a főháztól ugyanakkora távolságra vannak. A feladatotok lesz megszerezni három tekercset, majd elmenni a sivatag közepén található épülethez. Ezekhez három napotok van. És most akkor írjátok alá a tekercseket! – mondta, mire mindenki megtette a feladatát.

Mikor már mindenki a kezdőponton volt, az előttük lévő homokkerítés, melyet Gaara hozott létre, összeomlott, ezzel a vizsgázók beléphettek a sivatagba. Kyou és Sadaoki Akemit követte, ki a byakugannal az esetleges csapdákat nézte. Hírtelen elkiáltotta magát.
- Állj! – a fiúk egy kis reflexkéséssel, de teljesítették a parancsot.
- Mi az? – fordult a lányhoz az Uchiha.
- Chakrafonalak. Körbevagyunk kerítve chakrafonalakkal.
- Hehh? Azt meg hogy? – kérdezte egy kissé hangosan Kyou.
- Honnan tudnám? Egy geninnek nem lehet ilyen jó a chakrairányítása, hacsak nem egy Hyuuga vagy egy bábhasználó.
- Na és mi van az Uzumakikkal?
- A te klánod is erős, de ők a pecsétekhez értettek, melyhez nem kellett ilyen vékonyra elnyújtani a chakrát. – Kyou erre bólintott egyet, majd őjra kíváncsiság ült a szemében. – Mielőtt még megkérdeznéd, az Uchiha klán se ilyen jó ebben. Legalábbis az előző generációja nem. Sadaoki és Sadako más, mivel az ő édesanyjuk a világ legjobb gyógyítója, akiknek a chakrakontrolja kiváló, jobb bármely más ninjáénál. Illetve Sasuke bácsi is jó ebben, mivel a világ egyik legjobb ninjája. Jól mondom? – Fordult immár másik társához is a lány.
- Tökéletes – mosolyodott el a fiú.

- Sziasztok, gyerekek! – hallatszott egy kedves női hang. A kis csapatunk felé fordult, és ekkor láttak meg egy női, és két férfi ninját. „Kőrejtekiek” – futott át Sadaoki agyán a kis gondolat.
- Adjátok ide a tekercsetek, mert ha nem, akkor összeroppantom a csontjaitokat  a bábommal – szólalt meg az egyik férfi is.
- Nem akarok tiszteletlen lenni, de Kőrejtek mióta képez bábmestereket? – húzta fel szépen ívelt szemöldökét Akemi.
- Hahaha. Tudod, kislány, a mi kagénk férje is az. Így már nálunk is elterjedt ez a fajta harc.
- Nem tudom, hogy ki a fene vagy te, de nem vagyok kislány! Ja, és nem adunk oda semmiféle tekercset!
- Hát jó, akkor harcoljunk, kislány! – Mondta elszántan a másik nő, majd a bábjamérgezett tőröket kezdett dobálni Kyouék felé. De Akemi az örvénnyel mindet kivédte.
- Ez gyerekjáték nekünk! Csak hogy tudjátok! Én vagyok Uzumaki Kyou, a Hokage fia! Ő meg Uchiha Sadaoki, két sanin első gyermeke! Ő pedig Hyuuga Akemi, a Hyuuga klán legjobbjának, és a legerősebb fegyverharcolónak egyetlen gyermeke! Nálunk erősebb csapatot nem is találhattatok volna! – A fiú mire befejezte a mondandóját, kinyújtotta a nyelvét az ellenség felé. Akik közül a lány csak jobban feldühödött. Mindnyájan támadóállást vettek fel. Kyou árnyékklónokat idézett, és azzal támadta meg az egyik fiút. Akemi a lánnyal nézett farkasszemet. Sadaoki pedig azzal kezdett harcolni, aki mindidáig csendben volt.

 

Natsuko, Mitsuko és Tsusiko rohamtempóban haladtak. Minél hamarabb el akartak érni a főházhoz. Hírtelen megáltak.
- Basszus már vagy húsz perce elkezdődött a vizsga, és még csak most futottunk ezekbe bele! Ha így haladunk nem döntünk rekordot. – Hisztizett Tsusiko.
- Nyugi. Hamar elintézzük őket, majd jöhet egy másik csapat. Mitsuko, lennél szíves?
- Hogyne. – Válaszolt a lány, majd kiléptek egy szikla mögül, hol három felhőrejteki ninja állt. Mitsuko lopótökjéből szivárogni kezdett a homok, majd körbeölelt vele egyet. – Figyeljetek! Ha nem adjátok ide a tekercset, megölöm a fiút. De ne aggódjatok, nem fog neki fájni, elvégre nem vagyok szadista.
- Ugyan már! Homokkal nem lehet ölni!
- Te aztán hülye vagy! – tört ki a nevetés Tsusikoból. – Látom nem ismertek minket. Mi mind a negyedik Kazekage unokái vagyunk!
- Ho-hogy? Akkor ti… - Lepődött meg a másik lány is.
- Igen. Én a Tsusikage, Mitsuko, aki a társatokat tartja fogva, a Kazekage, míg ő – mutatott hátra, hol Natsuko állt – a világ két legjobb stratégájának a lánya. Mindnyájan tudunk ölni. Én és Natsu fájdalommal, lassan, míg Mitsu gyorsan és fájdalom nélkül. Ha átadjátok a tekercsetek meghagyjuk az életeteket!
- Jól van, tessék! Nekünk kettő van, de mindkettőt megkaphatjátok, csak engedjétek el Ayatot!
- Hogyne.  – Bólintottak mind a hárman, mire mind a két tekercset odadobták nekik. Tsusiko bele is rakta őket a ninjatáskájába. Mitsuko pedig elengedte a fiút, majd mindhárman elmentek.

 

Kyouéknak meggyűlt a bajuk az ellenséggel. Kyou a klónoktól teljesen kifáradt, de nem adta fel. Akemi pedig már nem tudta használni a byakugant, mivel már hétszer próbálta a dinimácis mezőt, de a lány minden támadását kivédte. Még az örvényt is sokszor kellett használni. Sadaoki ellenfele pedig különösen erős volt. Vesztésre állt. Három báb és még a használójuk is támadta őt. A bábok mérgezett tőrökkel és kunaikkal dobálta, melyekből néhány célba is ért, de semmi baja nem lett tőle, hála az édesanyjának, aki megtanította neki, hogyan tudja elérni, hogy a méreg ne terjedjen szét a testében. Mikor már egy negyedik báb is támadta, nem tudott figyelni a ninjára.  A férfi Sadaoki lábára irányított némi sáros, szilárd földet, mellyel az a földhöz ragadt. Sadaoki eldobta a kezében lévő tőröket. Semmi esélyt nem látott a menekülésre. Előről ki tudta volna védeni a felé száguldó kunaikat, de hátulról már nem, és már chakrája sem maradt ahhoz, hogy a mérgeket hatástalanítsa.  Így várva a végső csapásra kikapcsolta a sharinganját, és behunyta a szemét. Várta az utolsó döfést, ám az elmaradt.

Mikor újra kinyitotta a látószervét, észrevette, hogy körülötte agyagfal van. Mikor az leomlott, ellenfele meglepett arcát látta. Hírtelen odaugrott Sadaokihoz három ninja. Az egyik Setsuko volt, a másik kettő pedig a társai.
- Örülök, hogy újra látlak, Setsuko.
- Jól bajba keverted magad… Egyébként, üdv, Mircol!
- Setsuko! Te mit keresel itt? És miért mentetted meg azt a balféket? – Kérdezte az ellenség.
- Az a balfék, ahogy te mondtad, az egyik barátom! – Szólt elszántan a vörös hajú lány.
- Vigyázzatok az útból! Titeket nem akarlak bántani!
- Kénytelen leszel! Bár tőlem fel is adhatjátok, a lényeg, hogy adjátok át a teke – mondta volna Shikarana, ám egy hangos női kiáltás magába folytotta a szót. Mind odanéztek. Akemi ütötte ki a juuken stílussal az ellenfelét.
- Kyou, bírod még? – kérdezte a lány, de a válasz az volt, hogy a fiú elrepült. – Persze, hogy nem… Juuken stílus, dinimációs mező, százhuszonnyolc csapás!

- Annak a lánynak, hogy van még ereje? – kérdezte Sadaoki felé fordulva Ei. A fiú viszont csak megvonta a vállát.
- Figyi már, Mircol! Én a helyedbe futnék, de a tekercs nélkül! Az a lány még a végén téged is elintéz! – Szólalt meg Kaito is. A fiú erre mordult egyet.
- Hé, kislány! Tessék itt a tekercs! A dinkák életét meg azért hagyd meg!
- Kösz szépen! És hogyne – Akemi arcára gonosz mosoly húzódott. Mircol két társát magához fogta, majd elment. Hamarosan Kyou is befutott.  
- Köszönöm a segítséget, Setsuko! – hajolt meg a lány előtt Sadaoki.
- Igazán nincs mit.
„Nekem is meg kéne köszönnöm nekik, elvégre az ő belépésük miatt lankadt az ellenfelem figyelme. De nem tudom megtenni!” – gondolkodott Akemi. Hírtelen Kyou kikapta a kezéből a tekercset, és Eiék elé állt.
- Tessék! Ha ti nem vagytok, már az én idióta barátom sem élne, ezért úgy fair, ha ezt ti kapjátok meg! – Akemi felmordult, Sadaoki pedig bólintott.
- Nem fogadhatjuk el! A ti társatok győzte le az ellenfelet, titeket illet! – mondta Kaito.
- Na meg, Natsukoék úgyis adnak nekünk tekercset – szólt Ei is, Kaitora kacsintva.
- Menjünk már fiúk! Így sosem végzünk! Remélem, még találkozunk! – kiáltott vissza futás közben Setsuko.

 

Tizedik fejezet: Komoly harcok

 

Chiasa, Kadomi és Sou már több mint egy órára meneteltek, de még így sem futottak bele egy ellenséges ninjába sem.
- Fiúk! A bogaraitok nem futottak bele egy ninjába sem?
- Nem. És ez nekem nagyon gyanús – mondta egyszerre a két hím nemű.
- Nekem is.  Szerintetek, csapdába estünk?
- Biztos vagyok benne. – jelentette ki Sou.
- Genjutsuba estünk – szólalt meg kis gondolkodás után Kadomi, majd pecsétet formált – kai! – De nem történt semmi. Ugyan ott voltak, ahol az előbb. – Van ötletetek?
- Nincs.
- Nos, ez gáz. – tette hozzá Chiasa.
- Mi?
- Társaságunk akadt. – Amint, hogy ezt kimondta a lány, három alak tűnt fel.
- Bizony, bizony! Nos, én Ei vagyok! Ők pedig a társaim, Setsuko és Kaito! Nincs veletek bajunk, de muszáj tekercset szereznünk. Szóval, készüljetek a harcra!  
- Akkor, hát készüljetek! – kiáltott fel Kadomi, majd előhívta a bogarait. Chiasa a két ninja kutyájával megtámadta Setsukot. Kaito megidézte a bábját, Sou pedig a bogarait kivonta a testéből.

Natsukoék már a főház felé tartottak, mikor Mitsuko felkiáltott. Egy hal csontváza majdnem fejen eltalálta.
- Mi a…?! – akadt ki.
- Jajj, bocsi csajok!
- Choeiji? Inode? Ti meg mit csináltok? – kérdezte Tsusiko – és hol van Shikarana?
- Vizet keres – vonta meg a vállát a Yamanaka. – Várom, hogy Choeiji megegye a kajáját. Apropó! Nincs egy felesleges tekercsetek?
- Van. Tessék! – dobott oda egy hold tekercset Natsuko.
- Nektek már megvan mind? – érdeklődött a két fiú meglepődve.
- Aha. Elég könnyű ráijeszteni az emberekre. Simán megszereztük őket. Most épp a megbeszélt helyhez tartunk. Jut eszembe! Mitsuko, hány perce vagyunk bent? – fordult most a szólítotthoz Tsusiko.
- Hetvenegy perce.
- Sietnünk kell, különben nem döntünk rekordot! Sok sikert srácok! – Köszöntek el, majd továbbindultak.
- Nektek is! – kiáltott a két fiú a lányok után.

Kadomi és Ei pusztakezes harcot vívtak. Mind a ketten nagyon jók voltak. Setsukot Aida és Akita is folyamatosan támadta, aki a csapásokat könnyedén semlegesíti. Eddig nem akarta komolyan megsebezni ellenfeleit, ám most úgy látszik, muszáj lesz. Már csak azt kell eldöntenie, hogy robbantson, vagy karddal harcoljon. Végül az utóbbi mellett dönt. Ellenfelét így már hamar lerendezi, és segít Einek.

 

Kaito és Sou harca igen izgalmasra sikeredett. Az Aburame fiú többször megették a bábokhoz fűzött chakrafonalakat. Kaito pedig több bogarat is elpusztított a mérgeivel. Néha közelharcba is keveredtek, melyben mind a ketten jónak bizonyultak. Súlycsoportjuk ugyan akkora lehetett. Kaito végül megunva ezt, kivett a ninja táskájából egy kicsi üvegcsét, melyben lila lötty volt. Ezt az ujjaira öntötte, majd az üres üveget visszarakta. Ezután újra rövid, chakrafonalakkal kezdett el bábozni. Most azonban, minden bogár, mely a fonalak közelébe merészkedett, meghalt. Végül, a már védtelen Soura irányít egy mérgezett kunai arzenált. Sou így rosszul lett, és elájult.

Kadomi nem törődve az ájult társaival harcolt tovább. Ám a sok kunaitól, csapástól és Zabuza kardjától nem tudott rendesen harcolni és védekezni. Setsuko kardjától nem tudott kitérni, ezért az egy elég mély sebet ejt rajta. Pár perc után ő is eszméletlenül esik össze. Ei szánakozva néz rá egy darabig, majd elveszi tőle a tekercset, és int társainak, hogy mehetnek. Ők követik is.

 

Három lány lép be az ördög sivatagja közepén található házba. Mindössze nyolcvankilenc perc alatt teljesítették is a második kört, ezzel új rekordot létrehozva. Mitsuko kezében a föld, Natsukéban a nyár, Tsusikoéban pedig a hold tekercs volt. Egyszerre léptek a kijelölt helyre, és nyitották ki a tekercseket. A társalgóban, ahol voltak, erős szél kezdett el fújni, majd egy nagy pukkanás hallatszott. Sari állt a lányok előtt.
- Anya!
- Lányok! Ügyesek voltatok! Teljesítettétek a feladatot! Viszont várnotok kell még három napig. Mivel ti vagytok az elsők, válasszatok magatoknak szobát! Itt is, vagy akár az emeleten is választhattok! Nem sérültetek meg? – magyarázta Sari.
- Oké! Nem! – válaszoltak egyszerre a gyerekek.
- Akkor menjetek! Nekem még sok dolgom van! – mondta, majd mindhárom lánynak nyomott egy-egy puszit a homlokára. Ezután el is tűnt.
- Akkor válasszuk ki a szobánk! – ugrott fel Tsusiko.
- Rendben – egyezett bele Natsuko, s már el is indultak. – Mitsuko, gond van?
- Nincs, csak rossz előérzetem van – komolyodott el a szólított.

- Shikarana! Ezt nézd! Szereztünk egy tekercset! – ugrott a lány elé Inode. A Nara erre örömében a fiú nyakába ugrott.
- De ügyik vagytok! A legjobbak! Királyak! – A fiú a dicsérő szavakra elkezdte vakargatni a tarkóját zavarában.
- Szóval két tekercsetek van? – kérdezte egy idegen férfihang. Hírtelen termett Choeiji mellett, és egy erős ütéssel tíz métert repítette a fiút. Shikarana mögé egy másik hím nemű ugrott le, felpofozva a lányt, aki szinte rögtön vissza is ütött. Ám a fiú, Nicolm sem hagyta magát, gyomron rúgta Shikaranát, aki erre vért köhögött fel. Már készült volna még egyszer lecsapni, amikor egy túlnőtt kéz ellökte őt a lány közeléből. A megmentő Choeiji volt. Nem sokkal később, már egy harmadik ellenfél is előjött. Inodéék hátukat egymásnak vetve álltak, s halkan beszéltek.

- Mehet a szokásos? – kérdezte Shikarana. A másik kettő csak bólintott egyet. Erre Shikarana legugolt, majd egy pecsétet formált. Hamarosan árnyékok jelentek meg körülötte. Az egyik ellenfelét simán elkapta, a másik kettővel viszontkergetőzni kellett.  Pont, mint a macska egér játékban, gondolta a lány. Inode elvégezte az elkapott személyen az elmerabló jutsut, s az igazi teste Shikarana karjaiba esett. Az elrabolt testet a Nara elengedte, majd Inode támadta meg vele az ellenséget. Choeiji mindeközben Shikaranának segített azzal, hogy az árnyékba csalta Nicolmt. Így már minden ellenfél az árnyékbábtechnika hatása alatt volt. Choeiji elvette a tekercsüket. Inode pedig az elméjüket zárta le egy pecséttel, mely után két teljes napig nem ébrednek fel.Ezek után elindultak a főház felé. 

 

Tizenegyedik fejezet: Nehéz percek

 

A három nap gyorsan eltelt. A főház csarnokában kilenc csapat volt. A Kazekage és a Tsusikage pedig egy kilátóról figyelt. Mellettük volt Temari és Kankuro is. Sari a továbbjutottak előtt állt. Mögötte pedig azok a jouninok, akiknek a geninjei indultak a vizsgán.
- Mivel túl sokan jutottatok tovább, tartanunk kell egy selejtező vizsgát – kezdett el beszélni, azonban félbeszakították.
- Mi az, hogy tartani kell egy selejtezőt? – kiabálta be a kérdést egy rövid barna hajú kislány.
- A szabályok szerint, enyien nem vehettek részt a harmadik fordulóban. Most, hogy ezt tudjátok, van valaki, aki kiakar szállni? –érdeklődte meg a Kazekage felesége. Egy szőke hajú kislány, félénken felemelte a kezét.

- Én!
- Mi a neved?
- Luxi.
- Rendben van. Akkor kérlek hagyd el a termet. Két jounin majd biztonságban kikísér a sivatagból – mondta Sari, mire a lány teljesítette is a kérést. – Van még valaki? – Senki nem mozdult. – Nos, akkor kezdhetjük is a selejtezőt.  Nézzetek ott van egy digitális kijelző tábla. Véletlenszerűen fog kiválasztani a résztvevők közül két embert, akik megküzdenek egymással. A szabály egyszerű. Addig tart a meccs, míg valamelyikőtök meg nem hal, fel nem adja, esetleg én állítom le a küzdelmet, mert már reménytelen folytatni. Amíg tart a harc, a többiek a lépcsősor tetején várják a végét, a jouninjaikkal. Indisd be! – szólt hátra végül a nő. A digitális kijelzőn, egymás után jelentek meg a nevek, végül Minorinál és Mitsukonál állt meg. – A versenyzők lépjenek előre, a többiek pedig menjenek fel! – adta az utasítást végül, mire mindenki teljesítette a parancsot. – Készen álltok?
- Igen – mondta Mitsuko.
- Naná – szólalt meg Minori is.

„Érdekes küzdelem lesz. Minori és Mitsuko ősellenségek. Nem csoda, hisz az édesanyjuk is azok voltak. Az viszont nem kérdés, hogy ki fog győzni” – gondolkodott Natsuko.
„Mitsuko fél perc alatt leveri a csajt. És még csak a különleges erejéhez sem kellesz fordulnia” – elmélkedett Setsuko.
„Mindenki téved, ha azt hiszi, veszítek. Eddig mindig a gyenge oldalamat mutattam, de a vizsga előtt megtanultam egy-két újabb jutsut is. Véged, Mitsuko!”-törte az agyát Minori.
- Kezdhetitek! – szólalt meg Sari, majd hátrább állt.

A lányok először csak farkasszemet néztek egymással, de Minori csapattársai éljenezésére támadásba lendült. Két kunait húzott elő, s hajította ellenfele felé, ki könnyedén kitért előle, s a fegyverek beleálltak a falba.
- Ez most komoly? Így akarsz legyőzni? – nézett Mitsuko a barna hajú felé, de úgy, mint az idiótákra szokás.
- Várd ki a végét!
- Türelmetlenül várom.
Minori újabb tőröket dobott, immár négy surikennel kiegészítve. A vörös ezek elől is kitért. Minori immár komolyabb támadásokat indított, immár taijutsuval harcolt. Mitsuki összerakta a kezét, mormolt valamit, s egy homokpajzs kezdett a testére épülni. A többi homok mindeddig a támadásoktól védte a lányt. Mikor már a homok teljesen ellepte a testét, ő is elkezdett komolyabban harcolni.

Mindeközben a kilátón folyt az élet.
- Ki ez a lány? – kérdezte ”kissé” megijedve Choeiji.
- Az unkahugom, te baka! – ütötte nyakon a fiút Shikarana, majd gondolkozóba esett. „Nagyon erős. Vajon, Natsuko is ennyit fejlődött? Mert ha igen, félek nekem nem lesz esélyem ellene… Mindenesetre büszke vagyok rátok!”

A harc mindeközben tovább folytatódott. A két lány taijutsuval küzdött, bár eben Mitsuko rosszabbnak bizonyult, mint ellenfele. A homok bár minden támadást kivédett, visszatámadni nem tudott.
 „A homokkal komolyabban nem tudok harcolni. A homok nagyon erős, és csontokat lehet vele törni. Mivel Midori nem olyan, hogy ettől megijed, nem érnék el vele semmit. Tönkretenni meg nem akarom az életét. Így más lehetőségem nincs, csak puszta kézzel harcolni, melyben a sokkal jobb” – elmélkedett Mitsuko, azonban ez nagy hiba volt tőle. Midori gyorsított a tempóján, így a vörös hajú hasába rúgva, egy falnak csapta a lányt. A Sabako vért köhögött fel, s elvesztette a homok irányítását. Így most védtelen volt. Midori csak erre a pillanatra várva, chakrafonalait megmutatva, az összes eldöbott kunait és surikent a lány felé irányította. 

 

Tizenkettedik fejezet: Az utolsó percek!

Egy kislány rohan a Kazekage palotában, nyomában édesanyjával.
- Mitsuko állj meg! Édesapád gyűlésen van!
- Gyűlésen? – állt meg a kislány, anyukája, Sari szavára. A nő bólintott.
- Tudod, a falu klánjainak vezérei, és még néhány nemes, ilyenkor össze szokott ülni, hogy megbeszéljék az államügyeket – magyarázta kedvesen a felnőtt.
- Akkor te miért nem vagy ott? Apa téged nem hívott meg? – kérdezte ártatlanul az alig négy éves Mitsuko.
- Meghívott volna, de úgysem mentem volna el.
- Miért nem? – érdeklődött ismét a vörös hajú, mire édesanja gyengéden rárakta a kezét Mitsuko fejére.
- Mert akkor nem lenne, ki vigyázzon rád! – mosolygott szelíden.
- Akkor jó! Már azt hittem, hogy apa nem is szeret téged!

- Hé! Ez még viccnek is rossz! – hallatszódott a hátuk mögül egy ”felháborodott” férfi hang.
- Apa! – kiáltott fel a kislány, s Gaara nyakába ugrott.
- Mizujs, hercegnőm? – kérdezte a családfő, miközben puszit nyomott Mitsuko arcára.
- Rávettem anyát, hogy látogassunk meg téged!
- Pontosabban meg akartál szökni. – helyesbítette ki az édesanyja.
- Jól van na. A részleteket nem kell elmondani!
- Akaratos kislány vagy, az már biztos! – lépett ki még egy férfi a tanácsteremből.
- Baki-sama! – intett Mitsuko a férfinak.
- Csak Baki. – a kislány bólintott- Kazekage-sama!
- Hm? – fordult Gaara Bakihoz.
- Amit bent tárgyaltunk, mielőbb el kell simítani. Kérem, beszéljen az érintettekkel!
- Nem kell aggódnod! – mondta a Sabanu családfő. Baki bólintott, megsimogatta Mitsuko haját, majd távozott. Gaaráék pedig elindultak a Kazekage irodája felé.

- Mi történt a gyűlésen? – kérdezte Sari az asztalhoz leülve. Gaara ránézett a lányára.
- Mitsuko! Átmennél Bakinak szólni? – kérte meg Gaara a hercegnőjét.
- Aha! – pattant fel a lány, majd kirohant.
- Szóval? – vonta fel szépen ívelt szemöldökét a nő.
- Áruló van a tanácsban.
- Hogy? Ki?
- Nem tudjuk – rázta meg a fejét a férfi – Mindenki gyanúsít mindenkit. Páran még Temarira is azt mondták, hogy áruló.
- Temarira? – lepődött meg teljesen Sari. – De hisz ő alig jár haza. Egyáltalán, honnan veszitek, hogy áruló van köztünk?
- Ebben én sem értem a logikát. Már ha van benne. Az utóbbi időben, sok klán kiváló harcosa halt meg. És mind tiltott technika által, melyhez csak a tanácsosok juthatnak hozzá.
- Akkor Temari hogy juthatott volna hozzá? Hallottam a halálhírekről, de Temari sosem tartózkodott Homokrelytekben.
- Ezt én is tudom – bólintott Gaara. – És mivel nem tudjuk, ki az áruló, az összes tanácsonak azt mondjuk, hogy hazahívjuk Temart, hogy megfigyeljük. Azonban, Kankuroval és Bakival más a célunk vele. Hazahívjuk Temarit, de azért, hogy segítsen leleplezni az árulót.
- Igen, ez jó ötlet – mosolygott Sari. Hírtelen kopogtak.
- Szabad! – kiáltott ki Gaara, s Mitsuko és Baki lépett be az ajtón.
- Hivatott, Kazekage-sama? – kérdezte Baki.
- Igen. Hivasd haza Temarit!
- Igenis! Kankuro-dono hazamehet?
- Hogyne! – válaszolt Gaara.

Két hét múlva a főkapunál:
Hajnal volt. A kapuban két férfi, egy nő, és egy kisgyerek állt. A távolból pedig egy nő és egy kislány alakja kezdett kirajzolódni. Mire a kapuhoz értek, egy vörös hajú férfi, magához ölelte rég nem látott nővérét.
- Hogy vagytok, Gaara? – kérdezte Temari.
- Jól. És ti?
- Megvagyunk.
- Hogyhogy magaddal hoztad ööö Shikaranát? – kérdezte teljesen összezavarodva Sari.
- Natsuko vagyok! – szólalt meg Temari lánya.
- Nem csoda, hogy nem ismert fel. Én se tudlak megkülönböztetni titeket – gugolt le Baki.
- Néha én is – nevetett kínjában Temari. – Egyébként, nem akart otthon maradni, így velem jött.
- Értem – mosolygott Gaara. – Mitsuko emlékszel Natsukora? – fordult lánya felé.
- Persze! Fél éve, mikor meglátogattak minket, együtt homokoztunk.
- Aha – bólintott a Nara. – Akkor megígértem neked, hogy az első adandó alkalommal, meglátogatlak titeket. Tényleg, Tsusiko hol van?
- Kőrejtekben. Ő nem itt él – magyarázta Mitsuko, miközben elindultak, a felnőttekről tudmást sem véve. – Tudod, nagyon örülök, hogy itt vagy!
- Én is!

Egy évvel később a játszóteren három gyerek rohangált. Az egyik hirtelen megállt, mire a másik kettő követte példáját.
- Mi a gond, Tsusiko? – kérdezte a vörös hajú.
- Valamelyik nap megkértem apát, hogy készítessen nekem valamiket – kezdte el a megszólított. – Tegnap kész is lettek. Három nyakláncról van szó. Az egyikre az van vésve, hogy fény, mint Mitsuko. – nyújtotta át a vörös hajúnak az egyiket. – A másikra, hogy nyár, mint Natsuko. – megint csak átnyújtott egyet a fekete hajúnak. – A harmadikra pedig, hogy hold, mint Tsusiko. Szeretném, ha hordanátok! Ezek a barátságunkat jelképezik, hogy mindig együtt leszünk. Örökké! Míg világ a világ!
- Ez olyan nyálasan hangzott! – nevetett fel Natsuko. – De, én örökké hordani, és védeni fogom!
- Én is! – ölelte meg Mitsuko a többieket. – Bár, mi sokkal inkább testvérek vagyunk!
- Igaz! – mondta egyszerre Tsusi és Natsu.

Azon a napon a lányok megfogadták, hogy örökké együtt lesznek, segítik egymást, és közösen valóra váltják az álmaikat. Ám ekkor, még nem sejtették, hogy egy gonosz erő már az elejétől fogva meg akarta ölni az egyiküket. Akkor még nem sejtették, hogy az lesz kettejük álma, hogy megvédjék akár az élettük árán is a harmadikat.

Most viszont a chunin vizsgán több kunai és suriken száguldott Mitsuko szíve felé.

 

Tizenharmadik fejezet:

Mitsuko becsukta a szemeit, s várta a végét. „Elbuktam, apa” – futott át e röpke gondolat az agyán.
- Nehogy fel add, Mitsuko! Te a Kazekage lánya vagy, nem adhatod fel! – kiabált egy lány. Mitsuko felkapta a tekintetét, s rájött, hogy a hang Tsusikotól származik. Majd megpillantotta Natsuko aggódó tekintetét, s törni kezdte a fejét. „Mit tehetnék? A homokot már nem tudom irányítani. A pajzsot meg nem tudom rendesen használni… Franc!”
- Védőpajzs! – kiáltotta végül, miközben két kezét a magasba emelte. A tőröket, s kunaikat eltérítette, a chakrafonalakat elvágta a mágneses pajzs. Ezután erőt véve magán felállt, s a tenyerét a föld felé irányította. Midori hamarosan a földre esett, mozogni nem bírd.
- E-ez meg mi? – kérdezte ijedten.
- Anyám technikája. Valójában a harmadiké, de mára már csak ketten tudjuk használni. Irányítom a mágneses mezőt, támadni, védekezni, és lefegyverezni is tudok vele másokat. Nem tudom olyan jól irányítani, mint a homokot, mert hatalmas mennyiségű chakrát igényel – magyarázta Mitsuko. - Mindazonáltal, szerintem add fel!
- Mert ha nem?
- Órákig ülhetünk itt, te a földhöz ragadva, én meg úgy, hogy bármit csinálhatok. De ha nem akarok kedves lenni veled, akkor akár eltörhetem a csontjaid is. Meg amúgy is, ha sokáig alkalmazom rajtad a mágnest, komolyabb bajaid lehetnek.
- Rendben. Feladom! – kiáltotta Matsuri lánya.
- Hm. A győztes, Sabaku no Mitsuko! – mondta Sari, mire a lánya feloldotta a technikát.

Hamarosan a digitális kijelzőn újra váltakozni kezdtek a nevek. Végül Akeminél és Einél állt meg.
- A versenyzőket kérem, lépjenek a pályára! – szólalt meg Sari, mire a két genin leugrott a lelátóról. –Készen álltok?
- Igen! – felelték egyszerre.
- Akkor kezdhetitek! – kiáltotta a nő, majd hátrébb állt.
Akemi aktiválta a byakugant, Ei feljebb húzta a pólója ujját.
- Nem szokásom nőket verni, de a vizsga miatt muszáj. Előre is bocsánat! – kezdett el beszélni a fiú. A lány csak hümmögött egyet. Ei támadást indított, Akemi könnyen kikerülte. Taijutsut használtak, egyik őjük sem tudott sebet ejteni a másikon. Akemi hátrébb ugrott, s eldöntötte, ninjutsut használ. Kézjeleket formált volna, de Ei hátba vágta, ezzel kilökve a koncentrálásból. Akemi dühösen nézett rá, s nadrágja zsebéből két kártyát húzott elő. Felugrott a levegőbe, s két kártyáját a fiú felé tartve, halkan azt suttogta, hogy „kai”. Pár pillanat múlva a kártyákból mindenféle fegyverek  vették célba a fiút, aki könnyedén kikerülte őket. Miután minden fegyvert eltérített, észrevette, hogy ellenfele egy furcsa beállásban van. Akemi jobb lábát és kezét előre vitte, míg a bal lábát és kezét hátra. Térdeit kissé behajlította, s előre hajolt.
- Juuken stílus, hatvannégy csapás! – kiáltotta, majd elkezdte lezárni a fiú tenkecu ponntjait. „A chakrámat elzárja…!” futott át a gondolat a fiú agyán. Mikor a jutsunak vége lett, a fiú ájultan terült el a földön.

- A győztes Hyuuga Akemi! – mutatott a lányra. Eiért két szanitéc ninja jött, hogy megvizsgálja. Akemi felment a társaihoz.
- Jó voltál! – veregette meg Sadaoki a lány vállát.
- Ügyes voltál! – dicsérte meg tanítványát Konohamaru.
- Te vagy a legjobb! – ugrott csapattársnője hátára Kyou.
- Szállj le rólam, idióta! – kiabált a Hyuuga.
- Nem! És idióta sem vagyok! – szólt vissza az Uzumaki. Sadaoki a veszekedésből semmit sem észlelve, egy lányt figyelt. Setsuko aggódva ment sérült csapattársához, aki ébredezni kezdett.
- Ti el ne merjetek… bukni! – beszélt kissé akadozva a fiú. Két barátja csak bólintott.
- Jól vagy?  - kérdezte meg végül a lány.
- Túlélem – vigyorgott Ei. Sadaoki mindezt olyan meghittnek, örömtelinek érezte. Ők, miért nem tudnak normális csapatként viselkedni? Tette fel magában a kérdést.

Miután a sérültet elvitték, s a fegyvereket is levitték a terepről, Chiasa és egy szőke hajú lány, Ani lépett a pályára.  Mikor már megkapták a küzdelemre az engedélyt, az Avarrejteki ninja két ninjakutyája gazdájuk mellé lépett.
- Mehet a szokásos, Akita, Aida? – nézett le a lányt. A kutyák csak ugattak egyet. -  Vadállatklón! – a két kutya, most gazdájuk alakját vette fel. Ani sem tétovázott, felugrott, s a levegőpen kétszer megfordult. Hosszú ruhájából virágszirmok hulltak le a harcmezőre. Aida nem bírta a túl erős virágillatot, visszaváltozott eredeti alakjára, s gazdija kapucnijába bújt. Akita se nagyon bírta, ezért felugrott a levegőbe. Chiasa követte példáját, s közösen alkalmazták a kettős tépőfog technikát. Gyorsaságuk megnőtt, s ahogy haladtak ellenfelük elé, forogtak. Aninak a támadás következményében eltört két bordája, az orvosok azonnal a műtőbe vitték.

Chiasa lett a győztes, s felment társaihoz.
- Elég jó voltál, te deszka! – vigyorgott kajánul Kidomi, mire Chiasa felpofozta.
- Aida hol van? – kérdezte Shou.
- Nos igen… - kezdte kissé kínosan Chiasa. – valójában nem én nyertem… Mert Aida elaludt a kapucnimban, hehehe…
- Ez csalás! – akadt ki az Aburame. – Ha ez apa fülébe jut!
- Eszedbe ne jusson neki elmondani! Most az egyszer ne tarts be egy szabályt! Bármilyen rossz is, Chiasa a csapattársunk! Most nem köphetjük be! – magyarázta Kidomi, mire Shou lassan, de bólintott.

 

Tizennegyedik fejezet: Két küzdelem, két élet.

Choeji és Setsuko egymással szemben álltak a küzdőtéren. Miután Sari megadta a jelet, hogy kezdhetik a harcot, Choeji támadni kezdett. A                                        jutsut használta. Gurulni kezdett a lány felé, de ő ügyesen kitért. Majd újra Setsuko felé közelített, de a szemüveges megint kitért. Ez így ment még egy darabig, míg Choeji be nem látta, hogy így semmire nem megy. Ezután a részleges testnövelő jutsuját használta, s a megnőtt kezével akart behúzni egyet ellenfelének. Setsukonak most nem volt kedve kitérni, csak simán vizzé változott. Ezen mozdulatára a nézőtéren többen is ámuldozni kezdtek. Mikor choeji keze újra a régivé vált, a Hoozuki is visszaváltozott eredeti testébe. Ezután egy tekercset vett elő, s megharapta hüvelykujját, majd a vérrel egy kanjit rajzolt a tekercsre.
- Kai! – suttogta halkan a lány, s a tekercs egy nagy karddá változott. Méghozzá Momochi Zabuza kardjává.

Mindeközben egy fiú figyelemmel követte az eseményeket. Szemét sem akarta levenni a csatatérről.
„Apámnak igaza volt. Karin néniék lánya tényleg nagyon ügyes. Nem csak hogy gyógyítani, taijutsuzni é robbantani tud, de még a híres Zabuza kardját is megörökölte. Őszinte elismerésem, Setsuko” – gondolta Sadaoki.

- Bármennyire is nehezemre esik bevallani, de Setsuko fog győzni – szólalt meg Natsuko.
- Ez nem kérdés – bólintott Mitsuko. – Kankuro bácsi!
- Mi az? – kérdezte a férfi a lánytól.
- Ha Natsuko és Tsusiko is győzni fog, akkor elviszel minket a Kőrejteki fürdőbe? De rendezd le, hogy Kurotsuchi is velünk jöjjön!
- Oda bármikor mehettek. De természetesen ráveszem Kurot! – kacsintott unokahúgára Kankuro.

Setsuko a kardjával kezdte el támadni Choejit, de a fiú ügyesen védekezett. Pár pillanat múlva egy kis adag agyagot vett a szájába. Azt egy kicsit megrágta, majd kezével kivett egy agyagmadarat, mely Choeji felé repült. Rászállva a fiú hátára felrobbant.

Hamarosan két szanitéc ninja vitte el a súlyosan sérült fiút. A digitális tábla pedig ismét kiválasztott két nevet. Méghozzá Nara Natsukot és Ajibana Kadomát.
- Úgy látszik, hamarabb ölhetek meg, mit tervesztem! – szólalt meg gúnyosan az Avarrejteki. Sari és Tsusikoék is aggódóan figyeltek, de Natsuko megnyugtatta őket.
- Ch. Nem képzelsz egy kicsit sokat magadról? Még megütni sem fogsz tudni, nemhogy megölni. Különben is… Homokrejtek legjobb geninje vagyok! Két kage, és két ANBU vezér is tanít engem. Te a bokámig sem érhetsz fel! – mosolygott gonoszan a Nara. „Mi tagadás… A harcoktól mindig lázba jön, s az édesanyja tulajdonságai látszódnak rajta. Büszke, vakmerő, bátor, erős” gondolkodott Tsusiko.
- Túl sokat jár a szád! - Kiabálta Kadomi, s kicsi apró, szinte láthatatan bogarakat hívott elő. A bogarak Natsuko felé közelítettek, de a lány éleslátású volt.
- Sarlószél! – fújta el a zavaró tényezőket a lány, melyek a chakrapengéktől meg is haltak. Ezután a fiú felmérve ellenfele erejét a közelharc mellett dönt. Egy jobb egyenessel akarja földre küldeni Natsukot, de ő elhajol. Majd a lány akarja kirúgni ellenfele alól a talajt, de az még időben felemeli a lábát. Egymás ellen ütnék egymást, de egyikük sem visz be egy találatot sem. Kadomi ezt is megunva hátrébb ugrik, s beszélgetést kezdeményez.
- Hogy lehetsz ilyen jó a taijutsuban, mikor te távolharcos vagy?
- Sari néni közelharcos! Ő tanított! – vonta meg a vállát a lány.
- Akkor nincs más választásom, mint hogy a tűz stílust használjam! – kiáltotta elszántan, mire Kankuroban megfagyott a vér. 

 

„Szóval tudja Natsuko gyenge pontját! Mellesleg a chakra természete is neki kedvez. Most mit fogsz csinálni, Natsu?” – gondolkodott a kilátóról Gaara.

Kadomi kézjeleket formált, s két tűzsárkány tört fel a háta mögül. Egyenesen Natsuko felé vették az irányt. A lány látszólag semmit sem csinált, de a tűz mégsem tudta megközelíteni őt.
- Mondom. Nem győzhetsz! A jutsud azért nem ért el hozzám, mert körülöttem egy méterre teljesen körbevesz egy szélpá…. – megkezdett mondatát nem tudta befejezni a lány, ugyanis a két sárkány egyenesen testének ütközött, melynek hatására egy éles kiáltás hallatszott. Natsuko egyenesen a falhoz csapódott, s semmi életjelet nem mutatott.
- Natsuko! – kiáltotta Temar, Kankuro, Tsusiko, Mitsugo és Kaito. Kurotsuchi felállt, Gaara nagyot nyelt. Sari pedig aggódva rakta szája elé a kezét. Az arénában mindenki elhalkult, síri csend lett. Kis idő múlva Sari már emelte volna a kezét, hogy a meccset lezárja, amikor egy kattogásszerű hanghallatszott. Natsuko testéről homok kezdett lehullani. Erőt véve magán fel is állt.
- Ho-homok? Hogyan? – lepődött meg a fiú.
- Homokrejteki ninja vagyok. Nagyon sok Homokrejteki tud valamennyi, általában saját homokot irányítani. Attól függetlenül, hogy a szél elemet használom, ezen képességet is tudok. Amikor elmondtad, mivel fogsz támadni, a medálomban lévő saját homokom úgymond előhívtam. Te semmit sem láttál, mivel a homok rögtön a testemre épült. Míg te a jutsu jeleit formáltad, engem teljesen körülvett a homok. Amikor meglepődtél a szélpáncélomon, az időt kihasználva meg is keményítettem a homokot. Vagyis majdhogynem egy áthatolhatatlan védelmet kreáltam. A tűztől csak a homok, és a Kurotsuchitól tanult fal védhet meg. És én mindkét technikát tudom. Összegezve, a hírek, hogy ez a gyengepontom, hamisak. Meg tudom magam védeni tőle. Azonban beléptél az én magánszférámba…. Most én fogok támadni, és neked egy igen jó orvosi ellátás kellesz! – kiáltotta Natsuko, s legyezőjével felkavarta a szelet, mely Kadomit a magasba emelte. Hamarosan két abak tört be, s a bejövő szél láthatatlanná tette a küzdőteret. Több chakrapenge majdhogynem darabokká tépte Kadomi ruháját, súlyosabb sérüléseket hagyva maga után. Mikor már minden látszódot, Sari Natsukot nyilvánította győztesnek. Kadomiért három orvos jött, s vitték azonal a műtőbe.

Tizenötödik fejezet:

 

Sadaoki harcolt egy Ramiko nevű fiú ellen. Eleinte úgy gondolta, még a sharinganját sem kell bekapcsolnia, de tévedett.
- Elég jó vagy! – ismerte be az Uchiha. – De lássuk mit teszel ez ellen! – csukta be a szemét, s mikor újra kinyitotta vörösek lettek a szemei.
- Szóval az Uchiha klánba tartozol! – mosolygott Ramiko, majd támadni kezdett. Jobb kezét Sadaoki feje felé irányította, de ő könnyen kitért. Majd ki akarta gáncsolni Sadaokit, de a fiú felugrott. Ezután folyamatosan ütni akarta ellenfelét, de ő mindet kivédte. Mikor már megunta a folyamaton hárításokat az Uchiha, ő is komolyabban kezdett harcolni. Hírtelen a Ramiko m&oum

Oldal: Naruto-saját történet-sorozat-Az új generáció
Mindenamianime-Naruto - © 2008 - 2024 - mindenamianime-naruto.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat