Mindenamianime-Naruto

Ezen az oldalon saját, és mások által írt történeteket olvashattok. Főleg Narutos írások, de lesz diabolikos és még sok más is. :)

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Reggel van. Mindenki a padban ül. Az óra már vagy húsz perce elkezdődött, csakhogy Kakashi-sensei nincs sehol.

„Miért kell mindig késnie? Nem tudna legalább egyszer pontosan bejönni?” – kérdeztem magamtól.

Hirtelen kinyílt az ajtó és a sensei lépett be.

-         Sajnálom, gyerekek, csak elment előttem egy fekete macska – mondta.

„Persze. Azt hiszi, hogy én ezt beveszem? Mindenki tudja, hogy pornó könyveket olvas. Ne nézzen már hülyének!!!” – gondoltam.

-         Na szóval… - kezdte. – Mindenki tudja, hogy idén is megrendezzük a szokásos tavaszt köszöntő bálunkat. Mivel tavaly nagyon kevesen voltak, ezért idén kötelező lesz a megjelenés.

-         Jajj… - hallatszódott néhány hang.

„Engem nem igazán érdekel, hogy kötelező-e vagy sem. Az viszont igen, hogy Sasuke- kun kivel megy” – gondoltam, majd rá tekintettem.

Időközben annyira elgondolkodtam, hogy mire észbe kaptam, addigra kicsöngettek. Felálltam, majd kimentem a teremből. Alig tettem meg három lépést, valaki a nevemen szólított:

-         Sakura-san…

-         Hmm? Naruto? – néztem kérdően a fiúra.

-         Van már párod a bálra? – kérdezte.

-         Még nincs.

-         Akkor eljössz velem?

Sóhajtottam: - Naruto, én vele szeretnék menni – intettem Sasuke felé.

-         Úgysem fog elvinni – mondta.

-         Az az én gondom. Amúgy van valaki, aki szívesen elmenne veled.

-         Tényleg? Ki az?

-         Hinata-chan.

-         Hinata?

-         Igen.

-         De miért pont ő?

-         Azért, mert tetszel neki.

Naruto néhány percig csak bámult rám, majd felvette a szokásos róka vigyorát.

-         Hát rendben. Akkor elhívom őt – mondta, majd elment.

„Hála istennek!” – gondoltam, majd újból elindultam, csakhogy valaki belém jött.

-         Sa… Sakura-chan? – hallottam egy ismerős hangot. – Sakura-chan, jól vagy?

-         Lee? Igen jól vagyok.

-         Akkor jó. Van partnered?

-         Még nincs – mondtam, miközben magamra erőltettem egy mosolyt.

„Már ez is kezdi?” – kérdeztem ingerülten magamtól.

-         És eljössz velem?

-         Bocs, de Sakura velem fog menni – mondta egy mélyebb hang.

Mindketten ránéztünk a srácra.

-         Sa…Sasuke-kun…. – suttogtam. – Mégis mióta?

-         Mostantól – vágta rá.

-         Hát, Lee nagyon sajnálom, de…

-         Semmi baj, Sakura-chan. Ettől függetlenül szeretni foglak életem végéig. Majd egy nap győzedelmeskedni fog a fiatalság ereje. Addig is várni foglak – mondta, majd elment.

A tekintetemet Sasukéra szegeztem, aki éppen indulni készült.

      - Mégis hová mész? – kérdeztem.

      - Haza – vágta rá flegmán.

Néhány perces késéssel utána futottam.

-         Most mi van? – kérdezte meglepetten.

-         Miért pont engem akarsz elvinni a bálba? Hiszen vannak nálam sokkal csinosabb lányok.

-         Mert te voltál az egyedüli, aki nem mászott rám emiatt.

-         Ááá… értem! – mondtam, majd csöndben haladtunk tovább.

A csöndet Sasuke szakította meg.

      - Ezt a meghívást ne vedd randinak, vagy ilyesminek. Nem annak szántam.

      - Re… rendben. Nem is vettem annak.

„Fenébe!” – gondoltam.

Néhány perc múlva kiléptünk az utcára. Mentünk, mentünk és mentünk, de egyikünk sem szólt semmit. Végül megint Sasuke szólalt meg.

-         Akkor most elválnak az útjaink.

-         Hát, igen. Akkor, szia!

-         Szia! Majd hatra érted megyek – mondta.

Én csak bólintottam, majd hazasiettem. Bementem a lakásba.

-         Itthon vagyok!

-         Kicsim, hogy-hogy itthon vagy? – kérdezte anya csodálkozva.

-         Ja, ma csak egy óránk volt, az esti bál miatt – mondtam boldogan.

-         És mi az oka a boldogságodnak? – kérdezte kíváncsian.

-         Sasuke elhívott! – ugráltam örömömben.

-         Szóval ő az a fiú, aki tetszik neked.

-         Igen ő az. Hatra értem jön.

-         Rendben, de van egy meglepetésem.

-         És mi az?

-         Menj fel a szobádba, és megtudod!

Gyorsan felrohantam és benyitottam. A lélegzetem is elállt.

-         Ez gyönyörű… - suttogtam.

-         Gondoltam, hogy tetszeni fog.

-         Anya ezt nem kellett volna – ugrottam a nyakába.

-         De ilyen ruhába mégsem mehetsz el a bálba – nézett végig rajtam.

-         Tudom.

-         Menjünk és vegyünk cipőt. Azt még nem vettem.

-         Oké – bólintottam, majd elindultunk.

Két óra alatt meg is találtuk a tökéletes cipőt. Megvettük, majd elmentünk ebédelni. Amikor végeztünk, pont dél volt. Még egy kicsit elmentünk nézelődni. Közben összefutottunk Inoval. Kiderült, Shikamaruval fog menni. Aztán ő kérdezte meg, hogy kivel megyek, én pedig eldicsekedtem, hogy Sasukéval. Ino meglepődötten nézett rám. Elmeséltem neki, hogy mi történt ma a suliban. Ő csak nevetett. Mire észbe kaptam, addigra egy óra volt. Anya intett, hogy menjek. Elköszöntem Inotól, majd elindultam.

      -    Mennyünk haza, és készülődjünk! – mondta.

Én csak bólintottam. Amikor hazaértünk, az első dolgom az volt, hogy rendet rakjak a szobámban. A második pedig, hogy felporszívózzak a lakásban. Ránéztem az órára, ami fél négyet mutatott.

-         Kicsim gyere le! – kiáltott fel anya.

-         Mi az?

-         Megyünk a fodrászhoz. Négyre van időpontunk.

-         Oké – mondtam és lerohantam a nappaliba.

Felkaptam a cipőmet és a kabátomat.

-         Mehetünk – mondtam.

Amikor odaértünk pont négy volt. Leültem a székbe. A fodrász először megmosta a hajamat, majd megszárította. Azután begöndörítette. A nő megkérdezte, hogy milyen alkalomból lesz, én pedig azt válaszoltam, hogy ma este lesz egy bál. Miután végeztünk, hazamentünk. Öt óra volt. Elmentem lezuhanyozni, utána felöltöztem.

-         Gyönyörű vagy! – mondta anya.

-         Nem neked akarok tetszeni, hanem Sasukénak.

Megszólalt a csengő. Anya lement és kinyitotta az ajtót. Sasuke állt ott.

-         Kicsim, vendéged jött! – szólt fel.

-         Pillanat! – mondtam, majd magamra fújtam a kedvenc parfümömet, majd lementem.

Sasuke először meglepetten nézett rám, majd felvette a rideg arckifejezését.

-         Mehetünk? – kérdezte.

-         Igen.

-         Minimum tízre legyél itthon – mondta anya.

-         Rendben, szia! – köszöntem, majd egy puszit nyomtam az arcára.

Csöndben haladtunk az utcán. Tizenöt perc múlva elértük a sulit, de a tornateremig meg sem álltunk. Amikor beléptünk, a terem tele volt diákkal. Megálltunk. Hosszú percekig csönd volt, majd egyszerre szólaltunk meg Sasukéval.

-         Sasuke…

-         Sakura…

-         Mondd! – mondta Sasuke.

-         Nem, mondd inkább te…

-         Nyugodtan mondhatod.

-         Hát rendben – sóhajtottam. – Van kedved táncolni?

Vállat vont, majd megfogta a kezemet, és behúzott a tömegbe. Óvatosan átkarolta a derekamat. Meglepődtem. Egy kis fáziskéséssel átkaroltam a nyakát. Pár percig így táncoltunk, amíg valaki hátulról meg nem lökött. Emiatt Sasukéra estem. Amikor kinyitottam a szememet, Sasuke arcával találkoztam össze. Az arcunk néhány centire volt egymástól. Elvörösödtem. A gondolat menetemet Naruto hangja zavarta meg.

-         Sakura-chan… - nyöszörögte.

Lemásztam a srácról, majd Narutora néztem.

-         Segítened kell – mondta.

Dühös voltam. Akkora pofont lekevertem Narutonak, hogy a háta mögötti asztalra repült, ami ráadásul szét is tört alatta. Az asztalon lévő puncsos tál pedig a fején végezte. Megfordultam, majd egy dühös szempárral találkoztam össze. Neji volt a tulajdonosa.

-         Állj félre! – mondta.

-         Miért?

-         Meg akarom verni Narutot.

-          Miért?

-         Mert hozzá ért Hinatához.

-         Idióta – mondtam, majd neki is lekevertem egy pofont.

A fiú a terem másik végében landolt. Tenten aggódva rohant hozzá. Hinata ugyanígy tett, csak Narutohoz rohant. De még mielőtt elérte volna a fiút, megcsúszott, majd a másik puncsos tálat kilőtte. És vajon hol végezte? A fejemen. Éreztem, ahogy végig folyik az arcomon. Levettem a tálat a fejemről, majd a földhöz vágtam. Idegemben elüvöltöttem magam.

      - HOGY LEHET VALAKI ILYEN SZERENCSÉTLEN?!

Miután befejeztem, elindultam az ajtó felé. Épphogy kiléptem rajta a szoknyám beakadt. Amikor rántottam egyet rajta, elszakadt.

„Ilyen nincs” – gondoltam, majd kirohantam a suliból.

A pechemre zuhogott az eső.

„Ilyen tényleg nincs” – futott végig az agyamon.

Utána újból elindultam. Alig mentem kétsaroknyit, pofára estem. Ráadásul egy pocsolyába. Amikor felálltam észrevettem, hogy a cipőm sarka letört. A síró görcs kerülgetett. Levettem a cipőmet, majd mezítláb gyalogoltam haza. Félóra múlva otthon voltam. Bevágtam az ajtót magam mögött. Fölmentem a szobámba, és egész éjszaka sírtam. Másnap szétrúgtam Naruto és Neji seggét. A nap hátralevő részében tökre depressziós voltam. Suli után bocsánatot kértem Sasukétól, amiért ráestem. Ő persze azt mondta, hogy nem az én hibám volt. Ettől máris jobb kedvem lett. Utána meghívott ebédelni. Meglepődtem, de azért igent mondtam. Ráadásul azt is hozzá tette, hogy ez már egy randi.